Psalm 90

1 Ein Gebet Mose's, des Mannes Gottes. Herr, Gott, du bist unsre Zuflucht für und für.

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

2 Ehe denn die Berge wurden und die Erde und die Welt geschaffen wurden, bist du, Gott, von Ewigkeit zu Ewigkeit,

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

3 der du die Menschen lässest sterben und sprichst: Kommt wieder, Menschenkinder!

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4 Denn tausend Jahre sind vor dir wie der Tag, der gestern vergangen ist, und wie eine Nachtwache.

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

5 Du lässest sie dahinfahren wie einen Strom; sie sind wie ein Schlaf, gleichwie ein Gras, das doch bald welk wird,

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

6 das da frühe blüht und bald welk wird und des Abends abgehauen wird und verdorrt.

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

7 Das macht dein Zorn, daß wir so vergehen, und dein Grimm, daß wir so plötzlich dahinmüssen.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8 Denn unsere Missetaten stellst du vor dich, unsre unerkannte Sünde ins Licht vor deinem Angesicht.

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

9 Darum fahren alle unsere Tage dahin durch deinen Zorn; wir bringen unsre Jahre zu wie ein Geschwätz.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 Unser Leben währet siebzig Jahre, und wenn's hoch kommt, so sind's achtzig Jahre, und wenn's köstlich gewesen ist, so ist es Mühe und Arbeit gewesen; denn es fährt schnell dahin, als flögen wir davon.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Wer glaubt aber, daß du so sehr zürnest, und wer fürchtet sich vor solchem deinem Grimm?

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Lehre uns bedenken, daß wir sterben müssen, auf daß wir klug werden.

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 HERR, kehre doch wieder zu uns und sei deinen Knechten gnädig!

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Fülle uns früh mit deiner Gnade, so wollen wir rühmen und fröhlich sein unser Leben lang.

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

15 Erfreue uns nun wieder, nachdem du uns so lange plagest, nachdem wir so lange Unglück leiden.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Zeige deinen Knechten deine Werke und deine Ehre ihren Kindern.

Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

17 Und der HERR, unser Gott, sei uns freundlich und fördere das Werk unsrer Hände bei uns; ja, das Werk unsrer Hände wolle er fördern!

És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!