Psalm 9

1 Ein Psalm Davids, von der schönen Jugend, vorzusingen. Ich danke dem HERRN von ganzem Herzen und erzähle alle deine Wunder.

A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!

2 Ich freue mich und bin fröhlich in dir und lobe deinen Namen, du Allerhöchster,

Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!

3 daß du meine Feinde hinter sich getrieben hast; sie sind gefallen und umgekommen vor dir.

A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.

4 Denn du führest mein Recht und meine Sache aus; du sitzest auf dem Stuhl, ein rechter Richter.

Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.

5 Du schiltst die Heiden und bringst die Gottlosen um; ihren Namen vertilgst du immer und ewiglich.

Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.

6 Die Schwerter des Feindes haben ein Ende; die Städte hast du umgekehrt; ihr Gedächtnis ist umgekommen samt ihnen.

Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.

7 Der HERR aber bleibt ewiglich; er hat seinen Stuhl bereitet zum Gericht,

De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.

8 und er wird den Erdboden recht richten und die Völker regieren rechtschaffen.

És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;

9 Und der HERR ist des Armen Schutz, ein Schutz in der Not.

hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.

10 Darum hoffen auf dich, die deinen Namen kennen; denn du verlässest nicht, die dich, HERR, suchen.

Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.

11 Lobet den HERRN, der zu Zion wohnt; verkündiget unter den Völkern sein Tun!

Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.

12 Denn er gedenkt und fragt nach ihrem Blut; er vergißt nicht des Schreiens der Armen.

Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.

13 HERR, sei mir gnädig; siehe an mein Elend unter den Feinden, der du mich erhebst aus den Toren des Todes,

Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;

14 auf daß ich erzähle all deinen Preis in den Toren der Tochter Zion, daß ich fröhlich sei über deine Hilfe.

azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.

15 Die Heiden sind versunken in der Grube, die sie zugerichtet hatten; ihr Fuß ist gefangen in dem Netz, das sie gestellt hatten.

Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.

16 So erkennt man, daß der HERR Recht schafft. Der Gottlose ist verstrickt in dem Werk seiner Hände. (Zwischenspiel, Sela)

Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.

17 Ach daß die Gottlosen müßten zur Hölle gekehrt werden, alle Heiden, die Gottes vergessen! (Sheol h7585)

Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol h7585)

18 Denn er wird des Armen nicht so ganz vergessen, und die Hoffnung der Elenden wird nicht verloren sein ewiglich.

Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.

19 HERR, stehe auf, daß die Menschen nicht Oberhand haben; laß alle Heiden vor dir gerichtet werden!

Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;

20 Gib ihnen, HERR, einen Meister, daß die Heiden erkennen, daß sie Menschen sind. (Sela)

szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.