Psalm 78
1 Eine Unterweisung Asaphs. Höre, mein Volk, mein Gesetz; neigt eure Ohren zu der Rede meines Mundes!
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Ich will meinen Mund auftun zu Sprüchen und alte Geschichten aussprechen,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 die wir gehört haben und wissen und unsre Väter uns erzählt haben,
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 daß wir's nicht verhalten sollten ihren Kindern, die hernach kommen, und verkündigten den Ruhm des HERRN und seine Macht und seine Wunder, die er getan hat.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Er richtete ein Zeugnis auf in Jakob und gab ein Gesetz in Israel, das er unsern Vätern gebot zu lehren ihre Kinder,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 auf daß es die Nachkommen lernten und die Kinder, die noch sollten geboren werden; wenn sie aufkämen, daß sie es auch ihren Kinder verkündigten,
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 daß sie setzten auf Gott ihre Hoffnung und nicht vergäßen der Taten Gottes und seine Gebote hielten
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 und nicht würden wie ihre Väter, eine abtrünnige und ungehorsame Art, welchen ihr Herz nicht fest war und ihr Geist nicht treulich hielt an Gott,
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 wie die Kinder Ephraim, die geharnischt den Bogen führten, abfielen zur Zeit des Streits.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Sie hielten den Bund Gottes nicht und wollten nicht in seinem Gesetz wandeln
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 und vergaßen seiner Taten und seiner Wunder, die er ihnen erzeigt hatte.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Vor ihren Vätern tat er Wunder in Ägyptenland, im Felde Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Er zerteilte das Meer und ließ sie hindurchgehen und stellte das Wasser wie eine Mauer.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Er leitete sie des Tages mit einer Wolke und des Nachts mit einem hellen Feuer.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 Er riß die Felsen in der Wüste und tränkte sie mit Wasser die Fülle
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 und ließ Bäche aus den Felsen fließen, daß sie hinabflossen wie Wasserströme.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Dennoch sündigten sie weiter gegen ihn und erzürnten den Höchsten in der Wüste
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 und versuchten Gott in ihrem Herzen, daß sie Speise forderten für ihre Seelen,
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 und redeten gegen Gott und sprachen: “Ja, Gott sollte wohl können einen Tisch bereiten in der Wüste?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Siehe, er hat wohl den Felsen geschlagen, daß Wasser flossen und Bäche sich ergossen; aber wie kann er Brot geben und seinem Volke Fleisch verschaffen?”
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Da nun das der HERR hörte, entbrannte er, und Feuer ging an in Jakob, und Zorn kam über Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 daß sie nicht glaubten an Gott und hofften nicht auf seine Hilfe.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Und er gebot den Wolken droben und tat auf die Türen des Himmels
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 und ließ das Man auf sie regnen, zu essen, und gab ihnen Himmelsbrot.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Sie aßen Engelbrot; er sandte ihnen Speise die Fülle.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Er ließ wehen den Ostwind unter dem Himmel und erregte durch seine Stärke den Südwind
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 und ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub und Vögel wie Sand am Meer
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 und ließ sie fallen unter ihr Lager allenthalben, da sie wohnten.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Da aßen sie und wurden allzu satt; er ließ sie ihre Lust büßen.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Da sie nun ihre Lust gebüßt hatten und noch davon aßen,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 da kam der Zorn Gottes über sie und erwürgte die Vornehmsten unter ihnen und schlug darnieder die Besten in Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Aber über das alles sündigten sie noch mehr und glaubten nicht an seine Wunder.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Darum ließ er sie dahinsterben, daß sie nichts erlangten und mußten ihr Leben lang geplagt sein.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Wenn er sie erwürgte, suchten sie ihn und kehrten sich zu Gott
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 und gedachten, daß Gott ihr Hort ist und Gott der Höchste ihr Erlöser ist,
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 und heuchelten mit ihrem Munde und logen ihm mit ihrer Zunge;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 aber ihr Herz war nicht fest an ihm, und hielten nicht treulich an seinem Bund.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Er aber war barmherzig und vergab die Missetat und vertilgte sie nicht und wandte oft seinen Zorn ab und ließ nicht seinen ganzen Zorn gehen.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 Denn er gedachte, daß sie Fleisch sind, ein Wind, der dahinfährt und nicht wiederkommt.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Wie oft erzürnten sie ihn in der Wüste und entrüsteten ihn in der Einöde!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Sie versuchten Gott immer wieder und meisterten den Heiligen in Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 Sie gedachten nicht an seine Hand des Tages, da er sie erlöste von den Feinden;
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 wie er denn seine Zeichen in Ägypten getan hatte und seine Wunder im Lande Zoan;
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 da er ihr Wasser in Blut wandelte, daß sie ihre Bäche nicht trinken konnten;
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 da er Ungeziefer unter sie schickte, daß sie fraß, und Frösche, die sie verderbten,
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 und gab ihre Gewächse den Raupen und ihre Saat den Heuschrecken;
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 da er ihre Weinstöcke mit Hagel schlug und ihre Maulbeerbäume mit Schloßen;
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 da er ihr Vieh schlug mit Hagel und ihre Herden mit Wetterstrahlen;
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 da er böse Engel unter sie sandte in seinem grimmigen Zorn und ließ sie toben und wüten und Leid tun;
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 da er seinen Zorn ließ fortgehen und ihre Seele vor dem Tode nicht verschonte und übergab ihr Leben der Pestilenz;
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 da er alle Erstgeburt in Ägypten schlug, die Erstlinge ihrer Kraft in den Hütten Hams,
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 und ließ sein Volk ausziehen wie die Schafe und führte sie wie eine Herde in der Wüste.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Und leitete sie sicher, daß sie sich nicht fürchteten; aber ihre Feinde bedeckte das Meer.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Und er brachte sie zu seiner heiligen Grenze, zu diesem Berge, den seine Rechte erworben hat,
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 und vertrieb vor ihnen her die Völker und ließ ihnen das Erbe austeilen und ließ in jener Hütten die Stämme Israels wohnen.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Aber sie versuchten und erzürnten Gott den Höchsten und hielten ihre Zeugnisse nicht
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 und fielen zurück und verachteten alles wie ihre Väter und hielten nicht, gleichwie ein loser Bogen,
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 und erzürnten ihn mit ihren Höhen und reizten ihn mit ihren Götzen.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Und da das Gott hörte, entbrannte er und verwarf Israel ganz,
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 daß er seine Wohnung zu Silo ließ fahren, die Hütte, da er unter Menschen wohnte,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 und gab seine Macht ins Gefängnis und seine Herrlichkeit in die Hand des Feindes
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 und übergab sein Volk ins Schwert und entbrannte über sein Erbe.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Ihre junge Mannschaft fraß das Feuer, und ihre Jungfrauen mußten ungefreit bleiben.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Ihre Priester fielen durchs Schwert, und waren keine Witwen, die da weinen sollten.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Und der Herr erwachte wie ein Schlafender, wie ein Starker jauchzt, der vom Wein kommt,
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 und schlug seine Feinde zurück und hängte ihnen ewige Schande an.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Und er verwarf die Hütte Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, welchen er liebte.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Und baute sein Heiligtum hoch, wie die Erde, die ewiglich fest stehen soll.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Und erwählte seinen Knecht David und nahm ihn von den Schafställen;
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 von den säugenden Schafen holte er ihn, daß er sein Volk Jakob weiden sollte und sein Erbe Israel.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Und er weidete sie auch mit aller Treue und regierte mit allem Fleiß.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
