Psalm 74
1 Eine Unterweisung Asaphs. Gott, warum verstößest du uns so gar und bist so grimmig zornig über die Schafe deiner Weide?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Gedenke an deine Gemeinde, die du vor alters erworben und dir zum Erbteil erlöst hast, an den Berg Zion, darauf du wohnest.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Hebe deine Schritte zum dem, was so lange wüst liegt. Der Feind hat alles verderbt im Heiligtum.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Deine Widersacher brüllen in deinen Häusern und setzen ihre Götzen darein.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Man sieht die Äxte obenher blinken, wie man in einen Wald haut;
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 sie zerhauen alle seine Tafelwerke mit Beil und Barte.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 Sie verbrennen dein Heiligtum; sie entweihen und werfen zu Boden die Wohnung deines Namens.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 Sie sprechen in ihrem Herzen; “Laßt uns sie plündern!” Sie verbrennen alle Häuser Gottes im Lande.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Unsere Zeichen sehen wir nicht, und kein Prophet predigt mehr, und keiner ist bei uns, der weiß, wie lange.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Ach Gott, wie lange soll der Widersacher schmähen und der Feind deinen Namen so gar verlästern?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Warum wendest du deine Hand ab? Ziehe von deinem Schoß dein Rechte und mache ein Ende.
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Gott ist ja mein König von alters her, der alle Hilfe tut, die auf Erden geschieht.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Du zertrennst das Meer durch dein Kraft und zerbrichst die Köpfe der Drachen im Wasser.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Du zerschlägst die Köpfe der Walfische und gibst sie zur Speise dem Volk in der Einöde.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Du lässest quellen Brunnen und Bäche; du läßt versiegen starke Ströme.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Tag und Nacht ist dein; du machst, daß Sonne und Gestirn ihren gewissen Lauf haben.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Du setzest einem jeglichen Lande seine Grenze; Sommer und Winter machst du.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 So gedenke doch des, daß der Feind den HERRN schmäht und ein töricht Volk lästert deinen Namen.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Du wollest nicht dem Tier geben die Seele deiner Turteltaube, und der Herde deiner Elenden nicht so gar vergessen.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Gedenke an den Bund; denn das Land ist allenthalben jämmerlich verheert, und die Häuser sind zerrissen.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Laß den Geringen nicht in Schanden davongehen; laß die Armen und Elenden rühmen deinen Namen.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Mache dich auf, Gott, und führe aus deine Sache; gedenke an die Schmach, die dir täglich von den Toren widerfährt.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Vergiß nicht des Geschreis deiner Feinde; das Toben deiner Widersacher wird je länger, je größer.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
