Psalm 73
1 Ein Psalm Asaphs. Israel hat dennoch Gott zum Trost, wer nur reines Herzens ist.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Ich aber hätte schier gestrauchelt mit meinen Füßen; mein Tritt wäre beinahe geglitten.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Denn es verdroß mich der Ruhmredigen, da ich sah, daß es den Gottlosen so wohl ging.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Denn sie sind in keiner Gefahr des Todes, sondern stehen fest wie ein Palast.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Sie sind nicht in Unglück wie andere Leute und werden nicht wie andere Menschen geplagt.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Darum muß ihr Trotzen köstlich Ding sein, und ihr Frevel muß wohl getan heißen.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Ihre Person brüstet sich wie ein fetter Wanst; sie tun, was sie nur gedenken.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Sie achten alles für nichts und reden übel davon und reden und lästern hoch her.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Was sie reden, daß muß vom Himmel herab geredet sein; was sie sagen, das muß gelten auf Erden.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Darum fällt ihnen ihr Pöbel zu und laufen ihnen zu mit Haufen wie Wasser
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 und sprechen: “Was sollte Gott nach jenen fragen? Was sollte der Höchste ihrer achten?”
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Siehe, das sind die Gottlosen; die sind glücklich in der Welt und werden reich.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Soll es denn umsonst sein, daß mein Herz unsträflich lebt und ich meine Hände in Unschuld wasche,
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 ich bin geplagt täglich, und meine Strafe ist alle Morgen da?
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Ich hätte auch schier so gesagt wie sie; aber siehe, damit hätte ich verdammt alle meine Kinder, die je gewesen sind.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Ich dachte ihm nach, daß ich's begreifen möchte; aber es war mir zu schwer,
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 bis daß ich ging in das Heiligtum Gottes und merkte auf ihr Ende.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Ja, du setzest sie aufs Schlüpfrige und stürzest sie zu Boden.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Wie werden sie so plötzlich zunichte! Sie gehen unter und nehmen ein Ende mit Schrecken.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Wie ein Traum, wenn einer erwacht, so machst du, Herr, ihr Bild in der Stadt verschmäht.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Da es mir wehe tat im Herzen und mich stach in meine Nieren,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 da war ich ein Narr und wußte nichts; ich war wie ein Tier vor dir.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Dennoch bleibe ich stets an dir; denn du hältst mich bei meiner rechten Hand,
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 du leitest mich nach deinem Rat und nimmst mich endlich in Ehren an.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Wenn ich nur dich habe, so frage ich nichts nach Himmel und Erde.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Wenn mir gleich Leib und Seele verschmachtet, so bist du doch, Gott, allezeit meines Herzens Trost und mein Teil.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Denn siehe, die von dir weichen, werden umkommen; du bringest um, alle die von dir abfallen.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Aber das ist meine Freude, daß ich mich zu Gott halte und meine Zuversicht setzte auf den Herrn HERRN, daß ich verkündige all dein Tun.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
