Psalm 69

1 Ein Psalm Davids, von den Rosen, vorzusingen. Gott, hilf mir; denn das Wasser geht mir bis an die Seele.

A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

2 Ich versinke im tiefen Schlamm, da kein Grund ist; ich bin im tiefen Wasser, und die Flut will mich ersäufen.

Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

3 Ich habe mich müde geschrieen, mein Hals ist heiser; das Gesicht vergeht mir, daß ich so lange muß harren auf meinen Gott.

Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

4 Die mich ohne Ursache hassen, deren ist mehr, denn ich Haare auf dem Haupt habe. Die mir unbillig feind sind und mich verderben, sind mächtig. Ich muß bezahlen, was ich nicht geraubt habe.

Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

5 Gott, du weißt meine Torheit, und meine Schulden sind nicht verborgen.

Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

6 Laß nicht zu Schanden werden an mir, die dein harren, Herr HERR Zebaoth! Laß nicht schamrot werden an mir, die dich suchen, Gott Israels!

Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

7 Denn um deinetwillen trage ich Schmach; mein Angesicht ist voller Schande.

Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

8 Ich bin fremd geworden meinen Brüdern und unbekannt meiner Mutter Kindern.

elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

9 Denn der Eifer um dein Haus hat mich gefressen; und die Schmähungen derer, die dich schmähen, sind auf mich gefallen.

Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

10 Und ich weine und faste bitterlich; und man spottet mein dazu.

Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

11 Ich habe einen Sack angezogen; aber sie treiben Gespött mit mir.

öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

12 Die im Tor sitzen, schwatzen von mir, und in den Zechen singt man von mir.

Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

13 Ich aber bete, HERR, zu dir zur angenehmen Zeit; Gott durch deine große Güte erhöre mich mit deiner treuen Hilfe.

De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

14 Errette mich aus dem Kot, daß ich nicht versinke; daß ich errettet werde von meinen Hassern und aus dem tiefen Wasser;

Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

15 daß mich die Wasserflut nicht ersäufe und die Tiefe nicht verschlinge und das Loch der Grube nicht über mich zusammengehe.

Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

16 Erhöre mich, HERR, denn dein Güte ist tröstlich; wende dich zu mir nach deiner großen Barmherzigkeit

Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

17 und verbirg dein Angesicht nicht vor deinem Knechte, denn mir ist angst; erhöre mich eilend.

S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

18 Mache dich zu meiner Seele und erlöse sie; erlöse mich um meiner Feinde willen.

Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

19 Du weißt meine Schmach, Schande und Scham; meine Widersacher sind alle vor dir.

Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

20 Die Schmach bricht mir mein Herz und kränkt mich. Ich warte, ob es jemand jammere, aber da ist niemand, und auf Tröster, aber ich finde keine.

Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

21 Und sie geben mir Galle zu essen und Essig zu trinken in meinem großen Durst.

Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

22 Ihr Tisch werde vor ihnen zum Strick, zur Vergeltung und zu einer Falle.

Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

23 Ihre Augen müssen finster werden, daß sie nicht sehen, und ihre Lenden laß immer wanken.

Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

24 Gieße deine Ungnade auf sie, und dein grimmiger Zorn ergreife sie.

Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

25 Ihre Wohnung müsse wüst werden, und sei niemand, der in ihren Hütten wohne.

Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

26 Denn sie verfolgen, den du geschlagen hast, und rühmen, daß du die Deinen übel schlagest.

Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

27 Laß sie in eine Sünde über die andere fallen, daß sie nicht kommen zu deiner Gerechtigkeit.

Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

28 Tilge sie aus dem Buch der Lebendigen, daß sie mit den Gerechten nicht angeschrieben werden.

Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

29 Ich aber bin elend, und mir ist wehe. Gott, deine Hilfe schütze mich!

Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

30 Ich will den Namen Gottes loben mit einem Lied und will ihn hoch ehren mit Dank.

Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

31 Das wird dem HERRN besser gefallen denn ein Farre, der Hörner und Klauen hat.

az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

32 Die Elenden sehen's und freuen sich; und die Gott suchen, denen wird das Herz leben.

Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

33 Denn der HERR hört die Armen und verachtet seine Gefangenen nicht.

Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

34 Es lobe ihn Himmel, Erde und Meer und alles, was sich darin regt.

Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

35 Denn Gott wird Zion helfen und die Städte Juda's bauen, daß man daselbst wohne und sie besitze.

mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

36 Und der Same seiner Knechte wird sie ererben, und die seinen Namen lieben, werden darin bleiben.

és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.