Psalm 66
1 Ein Psalmlied, vorzusingen. Jauchzet Gott, alle Lande!
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Lobsinget zu Ehren seinem Namen; rühmet ihn herrlich!
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Sprechet zu Gott: “Wie wunderbar sind deine Werke! es wird deinen Feinden fehlen vor deiner großen Macht.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Alles Land bete dich an und lobsinge dir, lobsinge deinem Namen.” (Sela)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Kommet her und sehet an die Werke Gottes, der so wunderbar ist in seinem Tun unter den Menschenkindern.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Er verwandelt das Meer ins Trockene, daß man zu Fuß über das Wasser ging; dort freuten wir uns sein.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Er herrscht mit seiner Gewalt ewiglich; seine Augen schauen auf die Völker. Die Abtrünnigen werden sich nicht erhöhen können. (Sela)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Lobet, ihr Völker, unsern Gott; lasset seinen Ruhm weit erschallen,
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 der unsre Seelen im Leben erhält und läßt unsre Füße nicht gleiten.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Denn, Gott, du hast uns versucht und geläutert wie das Silber geläutert wird;
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 du hast uns lassen in den Turm werfen; du hast auf unsere Lenden eine Last gelegt;
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 du hast Menschen lassen über unser Haupt fahren; wir sind in Feuer und Wasser gekommen: aber du hast uns ausgeführt und erquickt.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Darum will ich mit Brandopfern gehen in dein Haus und dir meine Gelübde bezahlen,
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 wie ich meine Lippen habe aufgetan und mein Mund geredet hat in meiner Not.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Ich will dir Brandopfer bringen von feisten Schafen samt dem Rauch von Widdern; ich will opfern Rinder mit Böcken. (Sela)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Kommet her, höret zu alle, die ihr Gott fürchtet; ich will erzählen, was er an meiner Seele getan hat.
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und pries ihn mit meiner Zunge.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Wo ich Unrechtes vorhätte in meinem Herzen, so würde der Herr nicht hören;
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 aber Gott hat mich erhört und gemerkt auf mein Flehen.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Gelobt sei Gott, der mein Gebet nicht verwirft noch seine Güte von mir wendet.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
