Psalm 44

1 Eine Unterweisung der Kinder Korah, vorzusingen. Gott, wir haben's mit unsern Ohren gehört, unsre Väter haben's uns erzählt, was du getan hast zu ihren Zeiten vor alters.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Du hast mit deiner Hand die Heiden vertrieben, aber sie hast du eingesetzt; du hast die Völker verderbt, aber sie hast du ausgebreitet.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Denn sie haben das Land nicht eingenommen durch ihr Schwert, und ihr Arm half ihnen nicht, sondern deine Rechte, dein Arm und das Licht deines Angesichts; denn du hattest Wohlgefallen an ihnen.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Du, Gott, bist mein König, der du Jakob Hilfe verheißest.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Durch dich wollen wir unsre Feinde zerstoßen; in deinem Namen wollen wir untertreten, die sich wider uns setzen.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert kann mir nicht helfen;

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 sondern du hilfst uns von unsern Feinden und machst zu Schanden, die uns hassen.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Wir wollen täglich rühmen von Gott und deinem Namen danken ewiglich. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Warum verstößest du uns denn nun und lässest uns zu Schanden werden und ziehst nicht aus unter unserm Heer?

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Du lässest uns fliehen vor unserm Feind, daß uns berauben, die uns hassen.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Du lässest uns auffressen wie Schafe und zerstreuest uns unter die Heiden.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Du verkaufst dein Volk umsonst und nimmst nichts dafür.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Du machst uns zur Schmach unsern Nachbarn, zum Spott und Hohn denen, die um uns her sind.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Du machst uns zum Beispiel unter den Heiden und daß die Völker das Haupt über uns schütteln.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Täglich ist meine Schmach vor mir, und mein Antlitz ist voller Scham,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Dies alles ist über uns gekommen; und wir haben doch dein nicht vergessen noch untreu in deinem Bund gehandelt.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Unser Herz ist nicht abgefallen noch unser Gang gewichen von deinem Weg,

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 daß du uns so zerschlägst am Ort der Schakale und bedeckst uns mit Finsternis.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Wenn wir des Namens unsers Gottes vergessen hätten und unsre Hände aufgehoben zum fremden Gott,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 würde das Gott nicht finden? Er kennt ja unsers Herzens Grund.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Denn wir werden ja um deinetwillen täglich erwürgt und sind geachtet wie Schlachtschafe.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Erwecke dich, Herr! Warum schläfst Du? Wache auf und verstoße uns nicht so gar!

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Warum verbirgst du dein Antlitz, vergissest unsers Elends und unsrer Drangsal?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Denn unsre Seele ist gebeugt zur Erde; unser Leib klebt am Erdboden.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Mache dich auf, hilf uns und erlöse uns um deiner Güte willen!

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!