Psalm 104

1 Lobe den HERRN, meine Seele! HERR, mein Gott, du bist sehr herrlich; du bist schön und prächtig geschmückt.

Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

2 Licht ist dein Kleid, das du anhast; du breitest aus den Himmel wie einen Teppich;

Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

3 Du wölbest es oben mit Wasser; du fährst auf den Wolken wie auf einem Wagen und gehst auf den Fittichen des Windes;

Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

4 der du machst Winde zu deinen Engeln und zu deinen Dienern Feuerflammen;

Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.

5 der du das Erdreich gegründet hast auf seinem Boden, daß es bleibt immer und ewiglich.

Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

6 Mit der Tiefe deckst du es wie mit einem Kleide, und Wasser standen über den Bergen.

Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

7 Aber von deinem Schelten flohen sie, von deinem Donner fuhren sie dahin.

dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

8 Die Berge gingen hoch hervor, und die Täler setzten sich herunter zum Ort, den du ihnen gegründet hast.

felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

9 Du hast eine Grenze gesetzt, darüber kommen sie nicht und dürfen nicht wiederum das Erdreich bedecken.

Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

10 Du läßt Brunnen quellen in den Gründen, daß die Wasser zwischen den Bergen hinfließen,

Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

11 daß alle Tiere auf dem Felde trinken und das Wild seinen Durst lösche.

Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

12 An denselben sitzen die Vögel des Himmels und singen unter den Zweigen.

Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.

13 Du feuchtest die Berge von obenher; du machst das Land voll Früchte, die du schaffest;

Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

14 du lässest Gras wachsen für das Vieh und Saat zu Nutz den Menschen, daß du Brot aus der Erde bringest,

Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

15 und daß der Wein erfreue des Menschen Herz, daß seine Gestalt schön werde vom Öl und das Brot des Menschen Herz stärke;

és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

16 daß die Bäume des HERRN voll Saft stehen, die Zedern Libanons, die er gepflanzt hat.

Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

17 Daselbst nisten die Vögel, und die Reiher wohnen auf den Tannen.

ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

18 Die hohen Berge sind der Gemsen Zuflucht, und die Steinklüfte der Kaninchen.

A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

19 Du hast den Mond gemacht, das Jahr darnach zu teilen; die Sonne weiß ihren Niedergang.

Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

20 Du machst Finsternis, daß es Nacht wird; da regen sich alle wilden Tiere,

szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

21 die jungen Löwen, die da brüllen nach dem Raub und ihre Speise suchen von Gott.

Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.

22 Wenn aber die Sonne aufgeht, heben sie sich davon und legen sich in ihre Höhlen.

Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

23 So geht dann der Mensch aus an seine Arbeit und an sein Ackerwerk bis an den Abend.

Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

24 HERR, wie sind deine Werke so groß und viel! Du hast sie alle weislich geordnet, und die Erde ist voll deiner Güter.

Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

25 Das Meer, das so groß und weit ist, da wimmelt's ohne Zahl, große und kleine Tiere.

Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

26 Daselbst gehen die Schiffe; da sind Walfische, die du gemacht hast, daß sie darin spielen.

Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

27 Es wartet alles auf dich, daß du ihnen Speise gebest zu seiner Zeit.

Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

28 Wenn du ihnen gibst, so sammeln sie; wenn du deine Hand auftust, so werden sie mit Gut gesättigt.

Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

29 Verbirgst du dein Angesicht, so erschrecken sie; du nimmst weg ihren Odem, so vergehen sie und werden wieder zu Staub.

Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.

30 Du lässest aus deinen Odem, so werden sie geschaffen, und du erneuest die Gestalt der Erde.

Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.

31 Die Ehre des HERRN ist ewig; der HERR hat Wohlgefallen an seinen Werken.

Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

32 Er schaut die Erde an, so bebt sie; er rührt die Berge an, so rauchen sie.

Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

33 Ich will dem HERRN singen mein Leben lang und meinen Gott loben, solange ich bin.

Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

34 Meine Rede müsse ihm wohl gefallen. Ich freue mich des HERRN.

Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

35 Der Sünder müsse ein Ende werden auf Erden, und die Gottlosen nicht mehr sein. Lobe den HERRN, meine Seele! Halleluja!

Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!