Job 33
1 Höre doch, Hiob, meine Rede und merke auf alle meine Worte!
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Siehe, ich tue meinen Mund auf, und meine Zunge redet in meinem Munde.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Mein Herz soll recht reden, und meine Lippen sollen den reinen Verstand sagen.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Der Geist Gottes hat mich gemacht, und der Odem des Allmächtigen hat mir das Leben gegeben.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Kannst du, so antworte mir; rüste dich gegen mich und stelle dich.
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Siehe, ich bin Gottes ebensowohl als du, und aus Lehm bin ich auch gemacht.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Siehe, du darfst vor mir nicht erschrecken, und meine Hand soll dir nicht zu schwer sein.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Du hast geredet vor meinen Ohren; die Stimme deiner Reden mußte ich hören:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 “Ich bin rein, ohne Missetat, unschuldig und habe keine Sünde;
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 siehe, er hat eine Sache gegen mich gefunden, er achtet mich für einen Feind;
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 er hat meinen Fuß in den Stock gelegt und hat acht auf alle meine Wege.”
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Siehe, darin hast du nicht recht, muß ich dir antworten; denn Gott ist mehr als ein Mensch.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Warum willst du mit ihm zanken, daß er dir nicht Rechenschaft gibt alles seines Tuns?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Denn in einer Weise redet Gott und wieder in einer anderen, nur achtet man's nicht.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Im Traum, im Nachtgesicht, wenn der Schlaf auf die Leute fällt, wenn sie schlafen auf dem Bette,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 da öffnet er das Ohr der Leute und schreckt sie und züchtigt sie,
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 daß er den Menschen von seinem Vornehmen wende und behüte ihn vor Hoffart
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 und verschone seine Seele vor dem Verderben und sein Leben, daß es nicht ins Schwert falle.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Auch straft er ihn mit Schmerzen auf seinem Bette und alle seinen Gebeine heftig
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 und richtet ihm sein Leben so zu, daß ihm vor seiner Speise ekelt, und seine Seele, daß sie nicht Lust zu essen hat.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Sein Fleisch verschwindet, daß man's nimmer sehen kann; und seine Gebeine werden zerschlagen, daß man sie nicht gerne ansieht,
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 daß seine Seele naht zum Verderben und sein Leben zu den Toten.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 So dann für ihn ein Engel als Mittler eintritt, einer aus tausend, zu verkündigen dem Menschen, wie er solle recht tun,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 so wird er ihm gnädig sein und sagen: “Erlöse ihn, daß er nicht hinunterfahre ins Verderben; denn ich habe eine Versöhnung gefunden.”
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Sein Fleisch wird wieder grünen wie in der Jugend, und er wird wieder jung werden.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Er wird Gott bitten; der wird ihm Gnade erzeigen und wird ihn sein Antlitz sehen lassen mit Freuden und wird dem Menschen nach seiner Gerechtigkeit vergelten.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Er wird vor den Leuten bekennen und sagen: “Ich hatte gesündigt und das Recht verkehrt; aber es ist mir nicht vergolten worden.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Er hat meine Seele erlöst, daß sie nicht führe ins Verderben, sondern mein Leben das Licht sähe.”
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Siehe, das alles tut Gott zwei-oder dreimal mit einem jeglichen,
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 daß er seine Seele zurückhole aus dem Verderben und erleuchte ihn mit dem Licht der Lebendigen.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Merke auf, Hiob, und höre mir zu und schweige, daß ich rede!
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Hast du aber was zu sagen, so antworte mir; Sage an! ich wollte dich gerne rechtfertigen.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Hast du aber nichts, so höre mir zu und schweige; ich will dich die Weisheit lehren.
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
