Job 11

1 Da antwortete Zophar von Naema und sprach:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 Wenn einer lang geredet, muß er nicht auch hören? Muß denn ein Schwätzer immer recht haben?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 Müssen die Leute zu deinem eitlen Geschwätz schweigen, daß du spottest und niemand dich beschäme?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Du sprichst: Meine Rede ist rein, und lauter bin ich vor deinen Augen.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Ach, daß Gott mit dir redete und täte seine Lippen auf

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 und zeigte dir die heimliche Weisheit! Denn er hätte noch wohl mehr an dir zu tun, auf daß du wissest, daß er deiner Sünden nicht aller gedenkt.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 Meinst du, daß du wissest, was Gott weiß, und wollest es so vollkommen treffen wie der Allmächtige?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Es ist höher denn der Himmel; was willst du tun? tiefer denn die Hölle; was kannst du wissen? (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 länger denn die Erde und breiter denn das Meer.

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 So er daherfährt und gefangen legt und Gericht hält, wer will's ihm wehren?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Denn er kennt die losen Leute, er sieht die Untugend, und sollte es nicht merken?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 Ein unnützer Mann bläht sich, und ein geborener Mensch will sein wie ein junges Wild.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Wenn du dein Herz richtetest und deine Hände zu ihm ausbreitetest;

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 wenn du die Untugend, die in deiner Hand ist, fern von dir tätest, daß in deiner Hütte kein Unrecht bliebe:

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 so möchtest du dein Antlitz aufheben ohne Tadel und würdest fest sein und dich nicht fürchten.

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 Dann würdest du der Mühsal vergessen und so wenig gedenken als des Wassers, das vorübergeht;

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 und die Zeit deines Lebens würde aufgehen wie der Mittag, und das Finstere würde ein lichter Morgen werden;

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 und dürftest dich dessen trösten, daß Hoffnung da sei; würdest dich umsehen und in Sicherheit schlafen legen;

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 würdest ruhen, und niemand würde dich aufschrecken; und viele würden vor dir flehen.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Aber die Augen der Gottlosen werden verschmachten, und sie werden nicht entrinnen können; denn Hoffnung wird ihrer Seele fehlen.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!