1 Mose 11
1 Es hatte aber alle Welt einerlei Zunge und Sprache.
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2 Da sie nun zogen gen Morgen, fanden sie ein ebenes Land im Lande Sinear, und wohnten daselbst.
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
3 Und sie sprachen untereinander: Wohlauf, laß uns Ziegel streichen und brennen! und nahmen Ziegel zu Stein und Erdharz zu Kalk
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4 und sprachen: Wohlauf, laßt uns eine Stadt und einen Turm bauen, des Spitze bis an den Himmel reiche, daß wir uns einen Namen machen! denn wir werden sonst zerstreut in alle Länder.
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5 Da fuhr der HERR hernieder, daß er sähe die Stadt und den Turm, die die Menschenkinder bauten.
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6 Und der HERR sprach: Siehe, es ist einerlei Volk und einerlei Sprache unter ihnen allen, und haben das angefangen zu tun; sie werden nicht ablassen von allem, was sie sich vorgenommen haben zu tun.
És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7 Wohlauf, laßt uns herniederfahren und ihre Sprache daselbst verwirren, daß keiner des andern Sprache verstehe!
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
8 Also zerstreute sie der HERR von dort alle Länder, daß sie mußten aufhören die Stadt zu bauen.
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
9 Daher heißt ihr Name Babel, daß der HERR daselbst verwirrt hatte aller Länder Sprache und sie zerstreut von dort in alle Länder.
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
10 Dies sind die Geschlechter Sems: Sem war hundert Jahre alt und zeugte Arphachsad, zwei Jahre nach der Sintflut,
Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
11 und lebte darnach fünfhundert Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
12 Arphachsad war fünfunddreißig Jahre alt und zeugte Salah
Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
13 und lebte darnach vierhundertunddrei Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
14 Salah war dreißig Jahre alt und zeugte Eber
Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
15 und lebte darnach vierhundertunddrei Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
16 Eber war vierunddreißig Jahre alt und zeugte Peleg
Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
17 und lebte darnach vierhundertunddreißig Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
18 Peleg war dreißig Jahre alt und zeugte Regu
Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
19 und lebte darnach zweihundertundneun Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
20 Regu war zweiundreißig Jahre alt und zeugte Serug
Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
21 und lebte darnach zweihundertundsieben Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
22 Serug war dreißig Jahre alt und zeugte Nahor
Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
23 und lebte darnach zweihundert Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
24 Nahor war neunundzwanzig Jahre alt und zeugte Tharah
Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
25 und lebte darnach hundertundneunzehn Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
26 Tharah war siebzig Jahre alt und zeugte Abram, Nahor und Haran.
Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
27 Dies sind die Geschlechter Tharahs: Tharah zeugte Abram, Nahor und Haran. Aber Haran zeugte Lot.
Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28 Haran aber starb vor seinem Vater Tharah in seinem Vaterlande zu Ur in Chaldäa.
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
29 Da nahmen Abram und Nahor Weiber. Abrams Weib hieß Sarai, und Nahors Weib Milka, Harans Tochter, der ein Vater war der Milka und der Jiska.
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
30 Aber Sarai war unfruchtbar und hatte kein Kind.
Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
31 Da nahm Tharah seinen Sohn Abram und Lot, seines Sohnes Harans Sohn, und seine Schwiegertochter Sarai, seines Sohnes Abrams Weib, und führte sie aus Ur in Chaldäa, daß er ins Land Kanaan zöge; und sie kamen gen Haran und wohnten daselbst.
És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
32 Und Tharah war zweihundertundfünf Jahre alt und starb in Haran.
Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
