Psalm 90
1 Ein Gebet Moses, des Mannes Gottes.
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 HERR Gott, du bist unsere Zuflucht für und für. Ehe denn die Berge worden und die Erde und die Welt geschaffen worden, bist du, Gott, von Ewigkeit zu Ewigkeit,
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 der du die Menschen lässest sterben und sprichst: Kommt wieder, Menschenkinder!
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 Denn tausend Jahre sind vor dir wie der Tag, der gestern vergangen ist, und wie eine Nachtwache.
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 Du lässest sie dahinfahren wie einen Strom, und sind wie ein Schlaf, gleichwie ein Gras, das doch bald welk wird,
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 das da frühe blühet und bald welk wird und des Abends abgehauen wird und verdorret.
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 Das macht dein Zorn, daß wir so vergehen, und dein Grimm, daß wir so plötzlich dahin müssen.
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 Denn unsere Missetat stellest du vor dich, unsere unerkannte Sünde ins Licht vor deinem Angesichte.
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 Darum fahren alle unsere Tage dahin durch deinen Zorn; wir bringen unsere Jahre zu wie ein Geschwätz.
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 Unser Leben währet siebenzig Jahre, und wenn's hoch kommt, so sind's achtzig Jahre; und wenn's köstlich gewesen ist, so ist's Mühe und Arbeit gewesen; denn es fähret schnell dahin, als flögen wir davon.
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 Wer glaubt es aber, daß du so sehr zürnest? und wer fürchtet sich vor solchem deinem Grimm?
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 Lehre uns bedenken, daß wir sterben müssen, auf daß wir klug werden.
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 HERR, kehre dich doch wieder zu uns und sei deinen Knechten gnädig!
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 Fülle uns frühe mit deiner Gnade, so wollen wir rühmen und fröhlich sein unser Leben lang.
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 Erfreue uns nun wieder, nachdem du uns so lange plagest, nachdem wir so lange Unglück leiden.
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 Zeige deinen Knechten deine Werke und deine Ehre ihren Kindern!
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 Und der HERR, unser Gott, sei uns freundlich und fördere das Werk unserer Hände bei uns; ja das Werk unserer Hände wolle er fördern!
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
