Psalm 73
1 Ein Psalm Assaphs. Israel hat dennoch Gott zum Trost, wer nur reines Herzens ist.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Ich aber hätte schier gestrauchelt mit meinen Füßen, mein Tritt hätte beinahe geglitten.
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 Denn es verdroß mich auf die Ruhmredigen, da ich sah, daß es den Gottlosen so wohl ging.
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Denn sie sind in keiner Fahr des Todes, sondern stehen fest wie ein Palast.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Sie sind nicht in Unglück wie andere Leute und werden nicht wie andere Menschen geplagt.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Darum muß ihr Trotzen köstlich Ding sein, und ihr Frevel muß wohlgetan heißen.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Ihre Person brüstet sich wie ein fetter Wanst; sie tun, was sie nur gedenken.
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Sie vernichten alles und reden übel davon, und reden und lästern hoch her.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 Was sie reden, das muß vom Himmel herab geredet sein; was sie sagen, das muß gelten auf Erden.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Darum fällt ihnen ihr Pöbel zu und laufen ihnen zu mit Haufen wie Wasser
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 und sprechen: Was sollte Gott nach jenen fragen? Was sollte der Höchste ihrer achten?
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Siehe, das sind die Gottlosen; die sind glückselig in der Welt und werden reich.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Soll's denn umsonst sein, daß mein Herz unsträflich lebt und ich meine Hände in Unschuld wasche
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 und bin geplagt täglich, und meine Strafe ist alle Morgen da?
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Ich hätte auch schier so gesagt wie sie; aber siehe, damit hätte ich verdammt alle deine Kinder, die je gewesen sind.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Ich gedacht ihm nach, daß ich's begreifen möchte; aber es war mir zu schwer
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 bis daß ich ging in das Heiligtum Gottes und merkte auf ihr Ende.
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Aber du setzest sie aufs Schlüpfrige und stürzest sie zu Boden.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Wie werden sie so plötzlich zunichte! Sie gehen unter und nehmen ein Ende mit Schrecken.
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Wie ein Traum, wenn einer erwachet, so machst du, HERR, ihr Bild in der Stadt verschmähet.
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Aber es tut mir wehe im Herzen und sticht mich in meinen Nieren,
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 daß ich muß ein Narr sein und nichts wissen und muß wie ein Tier sein vor dir.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Dennoch bleibe ich stets an dir; denn du hältst mich bei meiner rechten Hand,
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 du leitest mich nach deinem Rat und nimmst mich endlich mit Ehren an.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Wenn ich nur dich habe, so frage ich nichts nach Himmel und Erde.
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Wenn mir gleich Leib und Seele verschmachtet, so bist du doch, Gott, allezeit meines Herzens Trost und mein Teil.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Denn, siehe, die von dir weichen, werden umkommen; du bringest um alle, die wider dich huren.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Aber das ist meine Freude, daß ich mich zu Gott halte und meine Zuversicht setze auf den HERRN HERRN, daß ich verkündige all dein Tun.
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
