Psalm 71
1 HERR, ich traue auf dich; laß mich nimmermehr zuschanden werden!
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 Errette mich durch deine Gerechtigkeit und hilf mir aus; neige deine Ohren zu mir und hilf mir!
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Sei mir ein starker Hort, dahin ich immer fliehen möge, der du zugesagt hast, mir zu helfen; denn du bist mein Fels und meine Burg.
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4 Mein Gott, hilf mir aus der Hand des Gottlosen, aus der Hand des Ungerechten und Tyrannen.
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Denn du bist meine Zuversicht, HERR HERR, meine Hoffnung von meiner Jugend an.
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6 Auf dich habe ich mich verlassen von Mutterleibe an; du hast mich aus meiner Mutter Leibe gezogen. Mein Ruhm ist immer von dir.
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 Ich bin vor vielen wie ein Wunder; aber du bist meine starke Zuversicht.
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8 Laß meinen Mund deines Ruhmes und deines Preises voll sein täglich.
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9 Verwirf mich nicht in meinem Alter; verlaß mich nicht, wenn ich schwach werde.
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10 Denn meine Feinde reden wider mich, und die auf meine Seele halten, beraten sich miteinander
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 und sprechen: Gott hat ihn verlassen; jaget nach und ergreifet ihn, denn da ist kein Erretter!
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12 Gott, sei nicht ferne von mir; mein Gott, eile mir zu helfen!
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Schämen müssen sich und umkommen, die meiner Seele wider sind; mit Schande und Hohn müssen sie überschüttet werden, die mein Unglück suchen.
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Ich aber will immer harren und will immer deines Ruhmes mehr machen.
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Mein Mund soll verkündigen deine Gerechtigkeit, täglich dein Heil, die ich nicht alle zählen kann.
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 Ich gehe einher in der Kraft des HERRN HERRN; ich preise deine Gerechtigkeit allein.
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Gott, du hast mich von Jugend auf gelehret; darum verkündige ich deine Wunder.
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Auch verlaß mich nicht, Gott, im Alter, wenn ich grau werde, bis ich deinen Arm verkündige Kindeskindern und deine Kraft allen, die noch kommen sollen.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19 Gott, deine Gerechtigkeit ist hoch, der du große Dinge tust. Gott, wer ist dir gleich?
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 Denn du lässest mich erfahren viel und große Angst und machst mich wieder lebendig und holest mich wieder aus der Tiefe der Erde herauf.
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21 Du machst mich sehr groß und tröstest mich wieder.
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22 So danke ich auch dir mit Psalterspiel für deine Treue, mein Gott; ich lobsinge dir auf der Harfe, du Heiliger in Israel.
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 Meine Lippen und meine Seele, die du erlöset hast, sind fröhlich und lobsingen dir.
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24 Auch dichtet meine Zunge täglich von deiner Gerechtigkeit. Denn schämen müssen sich und zuschanden werden, die mein Unglück suchen.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
