Psalm 66

1 Ein Psalmlied, vorzusingen. Jauchzet Gott, alle Lande!

A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

2 Lobsinget zu Ehren seinem Namen; rühmet ihn herrlich!

zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

3 Sprechet zu Gott: Wie wunderlich sind deine Werke! Es wird deinen Feinden fehlen vor deiner großen Macht.

mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

4 Alles Land bete dich an und lobsinge dir, lobsinge deinem Namen. (Sela)

Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

5 Kommt her und sehet an die Werke Gottes, der so wunderlich ist mit seinem Tun unter den Menschenkindern.

Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

6 Er verwandelt das Meer ins Trockne, daß man zu Fuß über das Wasser gehet; des freuen wir uns in ihm.

Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

7 Er herrschet mit seiner Gewalt ewiglich; seine Augen schauen auf die Völker. Die Abtrünnigen werden sich nicht erhöhen können. (Sela)

Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

8 Lobet, ihr Völker, unsern Gott; lasset seinen Ruhm weit erschallen,

Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

9 der unsere Seelen im Leben behält und läßt unsere Füße nicht gleiten.

a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

10 Denn, Gott, du hast uns versucht und geläutert, wie das Silber geläutert wird.

Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.

11 Du hast uns lassen in den Turm werfen; du hast auf unsere Lenden eine Last gelegt;

Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

12 du hast Menschen lassen über unser Haupt fahren; wir sind in Feuer und Wasser kommen; aber du hast uns ausgeführt und erquicket.

nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

13 Darum will ich mit Brandopfern gehen in dein Haus und dir meine Gelübde bezahlen,

Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

14 wie ich meine Lippen habe aufgetan und mein Mund geredet hat in meiner Not.

a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

15 Ich will dir feiste Brandopfer tun von gebrannten Widdern; ich will opfern Rinder mit Böcken. (Sela)

Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

16 Kommt her, höret zu, alle, die ihr Gott fürchtet; ich will erzählen, was er an meiner Seele getan hat.

Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.

17 Zu ihm rief ich mit meinem Munde und preisete ihn mit meiner Zunge.

Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

18 Wo ich Unrechts vorhätte in meinem Herzen, so würde der HERR nicht hören.

Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

19 Darum erhöret mich Gott und merket auf mein Flehen.

Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

20 Gelobt sei Gott, der mein Gebet nicht verwirft noch seine Güte von mir wendet.

Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.