Psalm 55
1 Eine Unterweisung Davids, vorzusingen auf Saitenspielen. Gott, höre mein Gebet und verbirg dich nicht vor meinem Flehen.
A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
2 Merke auf mich und erhöre mich, wie ich so kläglich zage und heule,
Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
3 daß der Feind so schreiet, und der Gottlose dränget; denn sie wollen mir einen Tück beweisen und sind mir heftig gram.
az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
4 Mein Herz ängstet sich in meinem Leibe, und des Todes Furcht ist auf mich gefallen.
Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
5 Furcht und Zittern ist mich ankommen, und Grauen hat mich überfallen.
félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
6 Ich sprach: O, hätte ich Flügel wie Tauben, daß ich flöge und etwa bliebe!
Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
7 Siehe, so wollt ich mich ferne weg machen und in der Wüste bleiben. (Sela)
íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
8 Ich wollt eilen, daß ich entrönne vor dem Sturmwind und Wetter.
Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
9 Mache ihre Zunge uneins, HERR, und laß sie untergehen; denn ich sehe Frevel und Hader in der Stadt.
Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
10 Solches gehet Tag und Nacht um und um in ihren Mauern; es ist Mühe und Arbeit drinnen.
Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
11 Schadentun regieret drinnen, Lügen und Trügen läßt nicht von ihrer Gasse.
Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
12 Wenn mich doch mein Feind schändete, wollt ich's leiden, und wenn mir mein Hasser pochte, wollt ich mich vor ihm verbergen;
Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
13 du aber bist mein Geselle, mein Pfleger und mein Verwandter,
hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
14 die wir freundlich miteinander waren unter uns; wir wandelten im Hause Gottes zu Haufen.
a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
15 Der Tod übereile sie, und müssen lebendig in die Hölle fahren; denn es ist eitel Bosheit unter ihrem Haufen. (Sheol h7585)
Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
16 Ich aber will zu Gott rufen, und der HERR wird mir helfen.
Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
17 Des Abends, Morgens und Mittags will ich klagen und heulen, so wird er meine Stimme hören.
Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
18 Er erlöset meine Seele von denen, die an mich wollen, und schaffet ihr Ruhe; denn ihrer ist viel wider mich.
kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
19 Gott wird hören und sie demütigen, der allwege bleibt. (Sela) Denn sie werden nicht anders und fürchten Gott nicht.
Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
20 Denn sie legen ihre Hände an seine Friedsamen und entheiligen seinen Bund.
Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
21 Ihr Mund ist glätter denn Butter und haben doch Krieg im Sinn; ihre Worte sind gelinder denn Öl und sind doch bloße Schwerter.
Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
22 Wirf dein Anliegen auf den HERRN! Der wird dich versorgen und wird den Gerechten nicht ewiglich in Unruhe lassen.
Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
