Psalm 107
1 Danket dem HERRN; denn er ist freundlich, und seine Güte währet ewiglich.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Saget, die ihr erlöset seid durch den HERRN, die er aus der Not erlöset hat
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 und die er aus den Ländern zusammengebracht hat vom Aufgang, vom Niedergang, von Mitternacht und vom Meer;
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 die irregingen in der Wüste, in ungebahntem Wege, und fanden keine Stadt, da sie wohnen konnten,
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 hungrig und durstig und ihre Seele verschmachtet;
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 und sie zum HERRN riefen in ihrer Not, und er sie errettete aus ihren Ängsten
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 und führete sie einen richtigen Weg, daß sie gingen zur Stadt, da sie wohnen konnten:
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 die sollen dem HERRN danken um seine Güte und um seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 daß er sättiget die durstige Seele und füllet die hungrige Seele mit Gutem.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 Die da sitzen mußten in Finsternis und Dunkel, gefangen im Zwang und Eisen,
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 darum daß sie Gottes Geboten ungehorsam gewesen waren und das Gesetz des Höchsten geschändet hatten;
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 darum mußte ihr Herz mit Unglück geplagt werden, daß sie dalagen, und ihnen niemand half;
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 und sie zum HERRN riefen in ihrer Not, und er ihnen half aus ihren Ängsten
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 und sie aus der Finsternis und Dunkel führete und ihre Bande zerriß:
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 die sollen dem HERRN danken um seine Güte und um seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 daß er zerbricht eherne Türen und zerschlägt eiserne Riegel.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Die Narren, so geplaget waren um ihrer Übertretung willen und um ihrer Sünde willen,
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 daß ihnen ekelte vor aller Speise und wurden todkrank;
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 und sie zum HERRN riefen in ihrer Not, und er ihnen half aus ihren Ängsten;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 er sandte sein Wort und machte sie gesund und errettete sie, daß sie nicht starben:
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 die sollen dem HERRN danken um seine Güte und um seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 und Dank opfern und erzählen seine Werke mit Freuden.
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 Die mit Schiffen auf dem Meer fuhren und trieben ihren Handel in großen Wassern;
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 die des HERRN Werke erfahren haben und seine Wunder im Meer,
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 wenn er sprach und einen Sturmwind erregte, der die Wellen erhub,
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 und sie gen Himmel fuhren und in den Abgrund fuhren, daß ihre Seele vor Angst verzagte,
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 daß sie taumelten und wankten wie ein Trunkener und wußten keinen Rat mehr;
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 und sie zum HERRN schrieen in ihrer Not, und er sie aus ihren Ängsten führete
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 und stillete das Ungewitter, daß die Wellen sich legten,
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 und sie froh wurden, daß es stille worden war, und er sie zu Lande brachte nach ihrem Wunsch:
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 die sollen dem HERRN danken um seine Güte und um seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut,
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 und ihn bei der Gemeine preisen und bei den Alten rühmen.
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 Die, welchen ihre Bäche vertrocknet und die Wasserquellen versieget waren,
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 daß ein fruchtbar Land nichts trug um der Bosheit willen derer, die drinnen wohneten;
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 und er das Trockne wiederum wasserreich machte und im dürren Lande Wasserquellen;
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 und die Hungrigen dahin gesetzt hat, daß sie eine Stadt zurichteten, da sie wohnen könnten,
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 und Acker besäen und Weinberge pflanzen möchten und die jährlichen Früchte kriegten;
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 und er sie segnete, daß sie sich fast mehreten, und ihnen viel Viehes gab;
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 die, welch niedergedrückt und geschwächt waren von dem Bösen, der sie gezwungen und gedrungen hatte,
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 da Verachtung auf die Fürsten geschüttet war, daß alles irrig und wüste stund;
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 und er den Armen schützte vor Elend und sein Geschlecht wie eine Herde mehrete.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Solches werden die Frommen sehen und sich freuen; und aller Bosheit wird das Maul gestopft werden.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Wer ist weise und behält dies? So werden sie merken, wieviel Wohltat der HERR erzeiget.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
