Psalm 102
1 Ein Gebet des Elenden, so er betrübt ist und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. HERR, höre mein Gebet und laß mein Schreien zu dir kommen!
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir in der Not; neige deine Ohren zu mir; wenn ich dich anrufe, so erhöre mich bald!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Denn meine Tage sind vergangen wie ein Rauch, und meine Gebeine sind verbrannt wie ein Brand.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mein Herz ist geschlagen und verdorret wie Gras, daß ich auch vergesse, mein Brot zu essen.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mein Gebein klebt an meinem Fleisch vor Heulen und Seufzen.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Ich bin gleich wie eine Rohrdommel in der Wüste; ich bin gleich wie ein Käuzlein in den verstörten Stätten.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Täglich schmähen mich meine Feinde; und die mich spotten, schwören bei mir.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Weinen
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 vor deinem Dräuen und Zorn, daß du mich aufgehoben und zu Boden gestoßen hast.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Meine Tage sind dahin wie ein Schatten; und ich verdorre wie Gras.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Du aber, HERR, bleibest ewiglich und dein Gedächtnis für und für.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Du wollest dich aufmachen und über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seiest, und die Stunde ist kommen.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Denn deine Knechte wollten gerne, daß sie gebauet würde, und sähen gerne, daß ihre Steine und Kalk zugerichtet würden;
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 daß die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden deine Ehre;
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 daß der HERR Zion bauet und erscheinet in seiner Ehre.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Er wendet sich zum Gebet der Verlassenen und verschmähet ihr Gebet nicht.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Das werde geschrieben auf die Nachkommen; und das Volk, das geschaffen soll werden, wird den HERRN loben.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Denn er schauet von seiner heiligen Höhe, und der HERR siehet vom Himmel auf Erden,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 daß er das Seufzen des Gefangenen höre und losmache die Kinder des Todes,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 auf daß sie zu Zion predigen den Namen des HERRN und sein Lob zu Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 wenn die Völker zusammenkommen und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Er demütiget auf dem Wege meine Kraft; er verkürzet meine Tage.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Ich sage: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Du hast vorhin die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Sie werden vergehen, aber du bleibest. Sie werden alle veralten wie ein Gewand; sie werden verwandelt wie ein Kleid, wenn du sie verwandeln wirst.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Du aber bleibest, wie du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
