< Psalm 102 >
1 Ein Gebet des Elenden, so er betrübt ist und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. HERR, höre mein Gebet und laß mein Schreien zu dir kommen!
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir in der Not; neige deine Ohren zu mir; wenn ich dich anrufe, so erhöre mich bald!
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Denn meine Tage sind vergangen wie ein Rauch, und meine Gebeine sind verbrannt wie ein Brand.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Mein Herz ist geschlagen und verdorret wie Gras, daß ich auch vergesse, mein Brot zu essen.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Mein Gebein klebt an meinem Fleisch vor Heulen und Seufzen.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Ich bin gleich wie eine Rohrdommel in der Wüste; ich bin gleich wie ein Käuzlein in den verstörten Stätten.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Täglich schmähen mich meine Feinde; und die mich spotten, schwören bei mir.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Weinen
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 vor deinem Dräuen und Zorn, daß du mich aufgehoben und zu Boden gestoßen hast.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Meine Tage sind dahin wie ein Schatten; und ich verdorre wie Gras.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Du aber, HERR, bleibest ewiglich und dein Gedächtnis für und für.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Du wollest dich aufmachen und über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seiest, und die Stunde ist kommen.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Denn deine Knechte wollten gerne, daß sie gebauet würde, und sähen gerne, daß ihre Steine und Kalk zugerichtet würden;
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 daß die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden deine Ehre;
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 daß der HERR Zion bauet und erscheinet in seiner Ehre.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Er wendet sich zum Gebet der Verlassenen und verschmähet ihr Gebet nicht.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Das werde geschrieben auf die Nachkommen; und das Volk, das geschaffen soll werden, wird den HERRN loben.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Denn er schauet von seiner heiligen Höhe, und der HERR siehet vom Himmel auf Erden,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 daß er das Seufzen des Gefangenen höre und losmache die Kinder des Todes,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 auf daß sie zu Zion predigen den Namen des HERRN und sein Lob zu Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 wenn die Völker zusammenkommen und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Er demütiget auf dem Wege meine Kraft; er verkürzet meine Tage.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Ich sage: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Du hast vorhin die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Sie werden vergehen, aber du bleibest. Sie werden alle veralten wie ein Gewand; sie werden verwandelt wie ein Kleid, wenn du sie verwandeln wirst.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Du aber bleibest, wie du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.