Sprueche 9
1 Die Weisheit bauete ihr Haus und hieb sieben Säulen,
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 schlachtete ihr Vieh und trug ihren Wein auf und bereitete ihren Tisch
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 und sandte ihre Dirnen aus, zu laden oben auf die Paläste der Stadt:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Wer albern ist, der mache sich hieher! Und zum Narren sprach sie:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Kommt, zehret von meinem Brot und trinket des Weins, den ich schenke!
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Verlasset das alberne Wesen, so werdet ihr leben; und gehet auf dem Wege des Verstandes.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Wer den Spötter züchtiget, der muß Schande auf sich nehmen; und wer den Gottlosen straft, der muß gehöhnet werden.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Strafe den Spötter nicht, er hasset dich; strafe den Weisen, der wird dich lieben.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Gib dem Weisen, so wird er noch weiser werden; lehre den Gerechten, so wird er in der Lehre zunehmen.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Der Weisheit Anfang ist des HERRN Furcht; und der Verstand lehret, was heilig ist.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Denn durch mich wird deiner Tage viel werden, und werden dir der Jahre des Lebens mehr werden.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Bist du weise, so bist du dir weise; bist du ein Spötter, so wirst du es allein tragen.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Es ist aber ein töricht, wild Weib, voll Schwätzens und weiß nichts;
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 die sitzt in der Tür ihres Hauses auf dem Stuhl, oben in der Stadt,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 zu laden alle, die vorübergehen und richtig auf ihrem Wege wandeln.
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Wer ist albern, der mache sich hieher! Und zum Narren spricht sie:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 Die verstohlenen Wasser sind süß und das verborgene Brot ist niedlich.
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
