Sprueche 7
1 Mein Kind, behalte meine Rede und verbirg meine Gebote bei dir!
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Behalte meine Gebote, so wirst du leben, und mein Gesetz wie deinen Augapfel.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Binde sie an deine Finger, schreibe sie auf die Tafel deines Herzens!
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Sprich zur Weisheit: Du bist meine Schwester, und nenne die Klugheit deine Freundin,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 daß du behütet werdest vor dem fremden Weibe, vor einer andern, die glatte Worte gibt.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Denn am Fenster meines Hauses guckte ich durchs Gitter und sah unter den Albernen
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 und ward gewahr unter den Kindern eines närrischen Jünglings,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 der ging auf der Gasse an einer Ecke und trat daher auf dem Wege an ihrem Hause,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 in der Dämmerung, am Abend des Tages, da es Nacht ward und dunkel war.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Und siehe, da begegnete ihm ein Weib im Hurenschmuck, listig,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 wild und unbändig, daß ihre Füße in ihrem Hause nicht bleiben können.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Jetzt ist sie draußen, jetzt auf der Gasse und lauert an allen Ecken.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Und erwischte ihn und küssete ihn unverschämt und sprach zu ihm:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Ich habe Dankopfer für mich heute bezahlet, für meine Gelübde.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Darum bin ich herausgegangen, dir zu begegnen, dein Angesicht frühe zu suchen, und habe dich funden.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Ich habe mein Bett schön geschmückt mit bunten Teppichen aus Ägypten.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Ich habe mein Lager mit Myrrhen, Aloes und Zinnamen besprengt.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Komm, laß uns genug buhlen bis an den Morgen und laß uns der Liebe pflegen;
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 denn der Mann ist nicht daheim, er ist einen fernen Weg gezogen;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 er hat den Geldsack mit sich genommen; er wird erst aufs Fest wieder heimkommen.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Sie überredete ihn mit vielen Worten und gewann ihn ein mit ihrem glatten Munde.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Er folgte ihr bald nach; wie ein Ochs zur Fleischbank geführt wird, und wie zur Fessel, da man die Narren züchtiget,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 bis sie ihm mit dem Pfeil die Leber spaltete, wie ein Vogel zum Strick eilet und weiß nicht, daß ihm das Leben gilt.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 So gehorchet mir nun, meine Kinder, und merket auf die Rede meines Mundes.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Laß dein Herz nicht weichen auf ihren Weg und laß dich nicht verführen auf ihre Bahn!
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Denn sie hat viele verwundet und gefället, und sind allerlei Mächtige von ihr erwürget.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
