Klagelieder 3
1 Ich bin ein elender Mann, der die Rute seines Grimmes sehen muß.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Er hat mich geführet und lassen gehen in die Finsternis und nicht ins Licht.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Er hat seine Hand gewendet wider mich und handelt gar anders mit mir für und für.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Er hat mein Fleisch und Haut alt gemacht und mein Gebein zerschlagen.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Er hat mich verbauet und mich mit Galle und Mühe umgeben.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Er hat mich in Finsternis gelegt, wie die Toten in der Welt.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Er hat mich vermauert, daß ich nicht heraus kann, und mich in harte Fesseln gelegt.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Und wenn ich gleich schreie und rufe, so stopft er die Ohren zu vor meinem Gebet.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Er hat meinen Weg vermauert mit Werkstücken und meinen Steig umgekehret.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Er hat auf mich gelauert wie ein Bär, wie ein Löwe im Verborgenen.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Er läßt mich des Weges fehlen. Er hat mich zerstücket und zunichte gemacht.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Er hat seinen Bogen gespannet und mich dem Pfeil zum Ziel gesteckt.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Er hat aus dem Köcher in meine Nieren schießen lassen.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Ich bin ein Spott allem meinem Volk und täglich ihr Liedlein.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Er hat mich mit Bitterkeit gesättiget und mit Wermut getränket.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Er hat meine Zähne zu kleinen Stücken zerschlagen. Er wälzet mich in der Asche.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Meine Seele ist aus dem Frieden vertrieben; ich muß des Guten vergessen.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Ich sprach: Mein Vermögen ist dahin und meine Hoffnung am HERRN.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Gedenke doch, wie ich so elend und verlassen, mit Wermut und Galle getränket bin.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Du wirst ja daran gedenken, denn meine Seele sagt mir's.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Das nehme ich zu Herzen, darum hoffe ich noch.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Die Gute des HERRN ist, daß wir nicht gar aus sind; seine Barmherzigkeit hat noch kein Ende,
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 sondern sie ist alle Morgen neu, und deine Treue ist groß.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Der HERR ist mein Teil, spricht meine Seele, darum will ich auf ihn hoffen.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Denn der HERR ist freundlich dem, der auf ihn harret, und der Seele, die nach ihm fraget.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Es ist ein köstlich Ding, geduldig sein und auf die Hilfe des HERRN hoffen.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Es ist ein köstlich Ding einem Manne, daß er das Joch in seiner Jugend trage,
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 daß ein Verlassener geduldig sei, wenn ihn etwas überfällt,
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 und seinen Mund in den Staub stecke und der Hoffnung erwarte
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 und lasse sich auf die Backen schlagen und ihm viel Schmach anlegen.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Denn der HERR verstößt nicht ewiglich,
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 sondern er betrübet wohl und erbarmet sich wieder nach seiner großen Güte;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 denn er nicht von Herzen die Menschen plaget und betrübet,
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 als wollte er alle die Gefangenen auf Erden gar unter seine Füße zertreten
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 und eines Mannes Recht vor dem Allerhöchsten beugen lassen
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 und eines Menschen Sache verkehren lassen, gleich als sähe es der HERR nicht.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Wer darf denn sagen, daß solches geschehe ohne des HERRN Befehl,
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 und daß weder Böses noch Gutes komme aus dem Munde des Allerhöchsten?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Wie murren denn die Leute im Leben also? Ein jeglicher murre wider seine Sünde!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Und laßt uns forschen und suchen unser Wesen und uns zum HERRN bekehren.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Laßt uns unser Herz samt den Händen aufheben zu Gott im Himmel.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Wir, wir haben gesündiget und sind ungehorsam gewesen. Darum hast du billig nicht verschonet,
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 sondern du hast uns mit Zorn überschüttet und verfolget und ohne Barmherzigkeit erwürget.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Du hast dich mit einer Wolke verdeckt, daß kein Gebet hindurch konnte.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Du hast uns zu Kot und Unflat gemacht unter den Völkern.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Alle unsere Feinde sperren ihr Maul auf wider uns.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Wir werden gedrückt und geplagt mit Schrecken und Angst.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Meine Augen rinnen mit Wasserbächen über dem Jammer der Tochter meines Volks.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Meine Augen fließen und können nicht ablassen; denn es ist kein Aufhören da,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 bis der HERR vom Himmel herabschaue und sehe darein.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mein Auge frißt mir das Leben weg um die Tochter meiner Stadt.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Meine Feinde haben mich gehetzet, wie einen Vogel, ohne Ursache.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Sie haben mein Leben in einer Grube umgebracht und Steine auf mich geworfen.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Sie haben auch mein Haupt mit Wasser überschüttet. Da sprach ich: Nun bin ich gar dahin.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Ich rief aber deinen Namen an, HERR, unten aus der Grube;
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 und du erhöretest meine Stimme. Verbirg deine Ohren nicht vor meinem Seufzen und Schreien!
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Nahe dich zu mir, wenn ich dich anrufe, und sprich: Fürchte dich nicht!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Führe du, HERR, die Sache meiner Seele und erlöse mein Leben!
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 HERR, schaue, wie mir so unrecht geschieht, und hilf mir zu meinem Recht!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Du siehest alle ihre Rache und alle ihre Gedanken wider mich.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 HERR, du hörest ihre Schmach und alle ihre Gedanken über mich,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 die Lippen meiner Widerwärtigen und ihr Dichten wider mich täglich.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Schaue doch; sie gehen nieder oder stehen auf, so singen sie von mir Liedlein.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Vergilt ihnen, HERR, wie sie verdienet haben!
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Laß ihnen das Herz erschrecken und deinen Fluch fühlen!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Verfolge sie mit Grimm und vertilge sie unter dem Himmel des HERRN!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
