Job 6
1 Hiob antwortete und sprach:
Jób pedig felele, és monda:
2 Wenn man meinen Jammer wöge und mein Leiden zusammen in eine Waage legte,
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 so würde es schwerer sein denn Sand am Meer; darum ist's umsonst, was ich rede.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Denn die Pfeile des Allmächtigen stecken in mir, derselben Grimm säuft aus meinen Geist, und die Schrecknisse Gottes sind auf mich gerichtet.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Das Wild schreiet nicht, wenn es Gras hat; der Ochse blöket nicht, wenn er sein Futter hat.
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Kann man auch essen, das ungesalzen ist? Oder wer mag kosten das Weiße um den Dotter?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Was meiner Seele widerte anzurühren, das ist meine Speise vor Schmerzen.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 O daß meine Bitte geschähe, und Gott gäbe mir, wes ich hoffe!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Daß Gott anfinge und zerschlüge mich und ließe seine Hand gehen und zerscheiterte mich!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 So hätte ich noch Trost und wollte bitten in meiner Krankheit, daß er nur nicht schonete. Habe ich doch nicht verleugnet die Rede des Heiligen.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Was ist meine Kraft, daß ich möge beharren? und welch ist mein Ende, daß meine Seele geduldig sollte sein?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ist doch meine Kraft nicht steinern, so ist mein Fleisch nicht ehern.
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Habe ich doch nirgend keine Hilfe, und mein Vermögen ist weg.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Wer Barmherzigkeit seinem Nächsten weigert, der verlässet des Allmächtigen Furcht.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Meine Brüder gehen verächtlich vor mir über, wie ein Bach, wie die Wasserströme vorüberfließen.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Doch, welche sich vor dem Reif scheuen, über die wird der Schnee fallen.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Zur Zeit, wenn sie die Hitze drücken wird, werden sie verschmachten, und wenn es heiß wird, werden sie vergehen von ihrer Stätte.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Ihr Weg gehet beiseit aus; sie treten auf das Ungebahnte und werden umkommen.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Sie sehen auf die Wege Themas; auf die Pfade Reicharabias warten sie.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Aber sie werden zuschanden werden, wenn's am sichersten ist, und sich schämen müssen, wenn sie dahin kommen.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Denn ihr seid nun zu mir kommen; und weil ihr Jammer sehet, fürchtet ihr euch.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Habe ich auch gesagt: Bringet her und von eurem Vermögen schenket mir
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 und errettet mich aus der Hand des Feindes und erlöset mich von der Hand der Tyrannen?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Lehret mich, ich will schweigen; und was ich nicht weiß, das unterweiset mich.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Warum tadelt ihr die rechte Rede? Wer ist unter euch, der sie strafen könnte?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Ihr erdenket Worte, daß ihr nur strafet, und daß ihr nur paustet Worte, die mich verzagt machen sollen.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Ihr fallet über einen armen Waisen und grabet eurem Nächsten Gruben.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Doch weil ihr habt angehoben, sehet auf mich, ob ich vor euch mit Lügen bestehen werde.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Antwortet, was recht ist; meine Antwort wird noch recht bleiben.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Was gilt's, ob meine Zunge unrecht habe und mein Mund Böses vorgebe?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
