Job 4
1 Da antwortete Eliphas von Theman und sprach:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Du hast's vielleicht nicht gerne, so man versucht, mit dir zu reden; aber wer kann sich's enthalten?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Siehe, du hast viele unterweiset und lasse Hände gestärkt;
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 deine Rede hat die Gefallenen aufgerichtet, und die bebenden Kniee hast du bekräftiget.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Nun es aber an dich kommt, wirst du weich; und nun es dich trifft, erschrickst du.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Ist das deine (Gottes-)Furcht, dein Trost, deine Hoffnung und deine Frömmigkeit?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Lieber, gedenke, wo ist ein Unschuldiger umkommen, oder wo sind die Gerechten je vertilget?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Wie ich wohl gesehen habe, die da Mühe pflügten und Unglück säeten und ernten sie auch ein,
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 daß sie durch den Odem Gottes sind umkommen und vom Geist seines Zorns vertilget.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Das Brüllen der Löwen und die Stimme der großen Löwen und die Zähne der jungen Löwen sind zerbrochen.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Der Löwe ist umkommen, daß er nicht mehr raubet, und die Jungen der Löwin sind zerstreuet.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Und zu mir ist kommen ein heimlich Wort, und mein Ohr hat ein Wörtlein aus demselben empfangen.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Da ich Gesichte betrachtete in der Nacht, wenn der Schlaf auf die Leute fällt,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 da kam mich Furcht und Zittern an, und alle meine Gebeine erschraken.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Und da der Geist vor mir überging, stunden mir die Haare zu Berge an meinem Leibe.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Da stund ein Bild vor meinen Augen, und ich kannte seine Gestalt nicht; es war stille, und ich hörete eine Stimme:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Wie mag ein Mensch gerechter sein denn Gott, oder ein Mann reiner sein, denn der ihn gemacht hat?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Siehe, unter seinen Knechten ist keiner ohne Tadel, und in seinen Boten findet er Torheit.
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Wie viel mehr, die in den leimenen Häusern wohnen und welche auf Erden gegründet sind, werden von den Würmern gefressen werden.
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Es währet von Morgen bis an den Abend, so werden sie ausgehauen; und ehe sie es gewahr werden, sind sie gar dahin;
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 und ihre Übrigen vergehen und sterben auch unversehens.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
