Job 38

1 Und der HERR antwortete Hiob aus einem Wetter und sprach:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2 Wer ist der, der so fehlet in der Weisheit und redet so mit Unverstand?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Gürte deine Lenden wie ein Mann; ich will dich fragen, lehre mich!

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Wo warest du, da ich die Erde gründete? Sage mir's, bist du so klug?

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Weißt du, wer ihr das Maß gesetzt hat, oder wer über sie eine Richtschnur gezogen hat?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6 Oder worauf stehen ihre Füße versenket? Oder wer hat ihr einen Eckstein gelegt,

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 da mich die Morgensterne miteinander lobeten, und jauchzeten alle Kinder Gottes?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 Wer hat das Meer mit seinen Türen verschlossen, da es herausbrach wie aus Mutterleibe,

És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9 da ich's mit Wolken kleidete und in Dunkel einwickelte, wie in Windeln,

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10 da ich ihm den Lauf brach mit meinem Damm und setzte ihm Riegel und Tür

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 und sprach: Bis hieher sollst du kommen und nicht weiter; hie sollen sich legen deine stolzen Wellen!?

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Hast du bei deiner Zeit dem Morgen geboten und der Morgenröte ihren Ort gezeiget,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 daß die Ecken der Erde gefasset und die Gottlosen herausgeschüttelt würden?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Das Siegel wird sich wandeln wie Leimen, und sie stehen wie ein Kleid.

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15 Und den Gottlosen wird ihr Licht genommen werden; und der Arm der Hoffärtigen wird zerbrochen werden.

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Bist du in den Grund des Meers kommen und hast in den Fußtapfen der Tiefen gewandelt?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Haben sich dir des Todes Tore je aufgetan? Oder hast du gesehen die Tore der Finsternis?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Hast du vernommen, wie breit die Erde sei? Sage an, weißt du solches alles?

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Welches ist der Weg, da das Licht wohnet, und welches sei der Finsternis Stätte,

Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 daß du mögest abnehmen seine Grenze und merken den Pfad zu seinem Hause?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Wußtest du, daß du zu der Zeit solltest geboren werden und wieviel deiner Tage sein würden?

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Bist du gewesen, da der Schnee herkommt, oder hast du gesehen, wo der Hagel herkommt,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23 die ich habe verhalten bis auf die Zeit der Trübsal und auf den Tag des Streits und Kriegs?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Durch welchen Weg teilet sich das Licht, und auffähret der Ostwind auf Erden?

Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Wer hat dem Platzregen seinen Lauf ausgeteilet und den Weg dem Blitze und Donner,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26 daß es regnet aufs Land, da niemand ist, in der Wüste, da kein Mensch ist,

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 daß er füllet die Einöden und Wildnis und macht, daß Gras wächset?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Wer ist des Regens Vater? Wer hat die Tropfen des Taues gezeuget?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Aus wes Leibe ist das Eis gegangen? Und wer hat den Reif unter dem Himmel gezeuget,

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 daß das Wasser verborgen wird wie unter Steinen und die Tiefe oben gestehet?

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31 Kannst du die Bande der sieben Sterne zusammenbinden, oder das Band des Orion auflösen?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 Kannst du den Morgenstern hervorbringen zu seiner Zeit, oder den Wagen am Himmel über seine Kinder führen?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Weißt du, wie der Himmel zu regieren ist? Oder kannst du ihn meistern auf Erden?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Kannst du deinen Donner in der Wolke hoch herführen? Oder wird dich die Menge des Wassers verdecken?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35 Kannst du die Blitze auslassen, daß sie hinfahren und sprechen: Hie sind wir?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Wer gibt die Weisheit ins Verborgene? Wer gibt verständige Gedanken?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Wer ist so weise, der die Wolken erzählen könnte? Wer kann die Wasserschläuche am Himmel verstopfen,

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38 wenn der Staub begossen wird, daß er zuhaufe läuft und die Klöße aneinander kleben?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39 Kannst du der Löwin ihren Raub zu jagen geben und die jungen Löwen sättigen,

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

40 daß sie sich legen in ihre Stätte und ruhen in der Höhle, da sie lauern?

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

41 Wer bereitet dem Raben die Speise, wenn seine Jungen zu Gott rufen und fliegen irre, wenn sie nicht zu essen haben?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?