Job 37
1 Des entsetzt sich mein Herz und bebet.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Lieber, höret doch, wie sein Donner zürnet, und was für Gespräch von seinem Munde ausgehet!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Er siehet unter allen Himmeln, und sein Blitz scheinet auf die Enden der Erde.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Dem nach brüllet der Donner, und er donnert mit seinem großen Schall, und wenn sein Donner gehöret wird, kann man's nicht aufhalten.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gott donnert mit seinem Donner greulich und tut große Dinge, und wird doch nicht erkannt.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Er spricht zum Schnee, so ist er bald auf Erden, und zum Platzregen, so ist der Platzregen da mit Macht.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Alle Menschen hat er in der Hand als verschlossen, daß die Leute lernen, was er tun kann.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Das wilde Tier gehet in die Höhle und bleibt an seinem Ort.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Von Mittag her kommt Wetter und von Mitternacht Kälte.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Vom Odem Gottes kommt Frost, und große Wasser, wenn er auftauen läßt.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Die dicken Wolken scheiden sich, daß es helle werde, und durch den Nebel bricht sein Licht.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Er kehret die Wolken, wo er hin will, daß sie schaffen alles, was er ihnen gebeut, auf dem Erdboden,
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 es sei über ein Geschlecht oder über ein Land, so man ihn barmherzig findet.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Da merke auf, Hiob; stehe, und vernimm die Wunder Gottes!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Weißt du, wenn Gott solches über sie bringt und wenn er das Licht seiner Wolken läßt hervorbrechen?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Weißt du, wie sich die Wolken ausstreuen? Welche Wunder die Vollkommenen wissen.
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Daß deine Kleider warm sind, wenn das Land stille ist vom Mittagswind?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Ja, du wirst mit ihm die Wolken ausbreiten, die fest stehen wie ein gegossener Spiegel.
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Zeige uns, was wir ihm sagen sollen; denn wir werden nicht dahin reichen vor Finsternis.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Wer wird ihm erzählen, daß ich rede? So jemand redet, der wird verschlungen.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Jetzt siehet man das Licht nicht, das in den Wolken helle leuchtet; wenn aber der Wind wehet, so wird's klar.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Von Mitternacht kommt Gold zu Lob vor dem schrecklichen Gott.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Den Allmächtigen aber mögen sie nicht begreifen, der so groß ist von Kraft; denn er wird von seinem Recht und guter Sache nicht Rechenschaft geben.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Darum müssen ihn fürchten die Leute; und er fürchtet sich vor keinem, wie weise sie sind.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
