Job 36

1 Elihu redete weiter und sprach:

És folytatá Elihu, és monda:

2 Harre mir noch ein wenig, ich will dir's zeigen; denn ich habe noch von Gottes wegen was zu sagen.

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3 Ich will meinen Verstand weit holen und meinen Schöpfer beweisen, daß er recht sei.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

4 Meine Reden sollen ohne Zweifel nicht falsch sein, mein Verstand soll ohne Wandel vor dir sein.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

5 Siehe, Gott verwirft die Mächtigen nicht; denn er ist auch mächtig von Kraft des Herzens.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

6 Den Gottlosen erhält er nicht, sondern hilft dem Elenden zum Rechten.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7 Er wendet seine Augen nicht von dem Gerechten und die Könige läßt er sitzen auf dem Thron immerdar, daß sie hoch bleiben.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

8 Und wo Gefangene liegen in Stöcken und gebunden mit Stricken elendiglich,

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

9 so verkündiget er ihnen, was sie getan haben, und ihre Untugend, daß sie mit Gewalt gefahren haben.

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

10 Und öffnet ihnen das Ohr zur Zucht und sagt ihnen, daß sie sich von dem Unrechten bekehren sollen.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

11 Gehorchen sie und dienen ihm, so werden sie bei guten Tagen alt werden und mit Lust leben.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

12 Gehorchen sie nicht, so werden sie ins Schwert fallen und vergehen, ehe sie es gewahr werden.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 Die Heuchler, wenn sie der Zorn trifft, schreien sie nicht, wenn sie gefangen liegen;

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

14 so wird ihre Seele mit Qual sterben und ihr Leben unter den Hurern.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

15 Aber den Elenden wird er aus seinem Elend erretten und dem Armen das Ohr öffnen in Trübsal.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16 Er wird dich reißen aus dem weiten Rachen der Angst, die keinen Boden hat; und dein Tisch wird Ruhe haben, voll alles Guten.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

17 Du aber machst die Sache der Gottlosen gut, daß ihre Sache und Recht erhalten wird.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Siehe zu, daß dich nicht vielleicht Zorn beweget habe, jemand zu plagen, oder groß Geschenk dich nicht gebeuget habe.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

19 Meinest du, daß er deine Gewalt achte, oder Gold, oder irgend eine Stärke oder Vermögen?

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

20 Du darfst der Nacht nicht begehren, die Leute an ihrem Ort zu überfallen.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

21 Hüte dich und kehre dich nicht zum Unrecht, wie du denn vor Elend angefangen hast.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22 Siehe, Gott ist zu hoch in seiner Kraft; wo ist ein Lehrer, wie er ist?

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

23 Wer will über ihn heimsuchen seinen Weg, und wer will zu ihm sagen: Du tust unrecht?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Gedenke, daß du sein Werk nicht wissest, wie die Leute singen.

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

25 Denn alle Menschen sehen das, die Leute schauen's von ferne.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26 Siehe, Gott ist groß und unbekannt; seiner Jahre Zahl kann niemand forschen.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Er macht das Wasser zu kleinen Tropfen und treibt seine Wolken zusammen zum Regen,

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

28 daß die Wolken fließen und triefen sehr auf die Menschen.

A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29 Wenn er vornimmt, die Wolken auszubreiten, wie sein hoch Gezelt,

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

30 siehe, so breitet er aus seinen Blitz über dieselben und bedecket alle Enden des Meers.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 Denn damit schreckt er die Leute und gibt doch Speise die Fülle.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

32 Er decket den Blitz wie mit Händen und heißt es doch wiederkommen.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33 Davon zeuget sein Geselle, nämlich des Donners Zorn in Wolken.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.