Job 17
1 Mein Odem ist schwach, und meine Tage sind abgekürzt, das Grab ist da.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Niemand ist von mir getäuschet, noch muß mein Auge darum bleiben in Betrübnis.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Ob du gleich einen Bürgen für mich wolltest, wer will für mich geloben?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Du hast ihrem Herzen den Verstand verborgen, darum wirst du sie nicht erhöhen.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Er rühmet wohl seinen Freunden die Ausbeute; aber seiner Kinder Augen werden verschmachten.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Er hat mich zum Sprichwort unter den Leuten gesetzt, und muß ein Wunder unter ihnen sein.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Meine Gestalt ist dunkel worden vor Trauern, und alle meine Glieder sind wie ein Schatten.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Darüber werden die Gerechten übel sehen, und die Unschuldigen werden sich setzen wider die Heuchler.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Der Gerechte wird seinen Weg behalten, und der von reinen Händen wird stark bleiben.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Wohlan, so kehret euch alle her und kommt; ich werde doch keinen Weisen unter euch finden.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Meine Tage sind vergangen, meine Anschläge sind zertrennet, die mein Herz besessen haben,
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 und haben aus der Nacht Tag gemacht und aus dem Tage Nacht.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Wenn ich gleich lange harre, so ist doch die Hölle mein Haus, und in Finsternis ist mein Bett gemacht. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Die Verwesung heiße ich meinen Vater und die Würmer meine Mutter und meine Schwester.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Was soll ich harren? und wer achtet mein Hoffen?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
