Job 17
1 Mein Odem ist schwach, und meine Tage sind abgekürzt, das Grab ist da.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Niemand ist von mir getäuschet, noch muß mein Auge darum bleiben in Betrübnis.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Ob du gleich einen Bürgen für mich wolltest, wer will für mich geloben?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Du hast ihrem Herzen den Verstand verborgen, darum wirst du sie nicht erhöhen.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Er rühmet wohl seinen Freunden die Ausbeute; aber seiner Kinder Augen werden verschmachten.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Er hat mich zum Sprichwort unter den Leuten gesetzt, und muß ein Wunder unter ihnen sein.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Meine Gestalt ist dunkel worden vor Trauern, und alle meine Glieder sind wie ein Schatten.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Darüber werden die Gerechten übel sehen, und die Unschuldigen werden sich setzen wider die Heuchler.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Der Gerechte wird seinen Weg behalten, und der von reinen Händen wird stark bleiben.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Wohlan, so kehret euch alle her und kommt; ich werde doch keinen Weisen unter euch finden.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Meine Tage sind vergangen, meine Anschläge sind zertrennet, die mein Herz besessen haben,
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 und haben aus der Nacht Tag gemacht und aus dem Tage Nacht.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 Wenn ich gleich lange harre, so ist doch die Hölle mein Haus, und in Finsternis ist mein Bett gemacht. (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 Die Verwesung heiße ich meinen Vater und die Würmer meine Mutter und meine Schwester.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Was soll ich harren? und wer achtet mein Hoffen?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
