Job 10
1 Meine Seele verdreußt mein Leben; ich will meine Klage bei mir gehen lassen und reden von Betrübnis meiner Seele
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 und zu Gott sagen: Verdamme mich nicht; laß mich wissen, warum du mit mir haderst!
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Gefällt dir's, daß du Gewalt tust und mich verwirfst, den deine Hände gemacht haben, und machest der Gottlosen Vornehmen zu Ehren?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Hast du denn auch fleischliche Augen, oder siehest du, wie ein Mensch siehet?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Oder ist deine Zeit wie eines Menschen Zeit, oder deine Jahre wie eines Mannes Jahre,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 daß du nach meiner Missetat fragest und suchest meine Sünde?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 So du doch weißt, wie ich nicht gottlos sei; so doch niemand ist, der aus deiner Hand erretten möge.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Deine Hände haben mich gearbeitet und gemacht alles, was ich um und um bin; und versenkest mich sogar!
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Gedenke doch, daß du mich aus Leimen gemacht hast, und wirst mich wieder zu Erden machen.
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Hast du mich nicht wie Milch gemolken und wie Käse lassen gerinnen?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Du hast mir Haut und Fleisch angezogen, mit Beinen und Adern hast du mich zusammengefüget.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Leben und Wohltat hast du an mir getan, und dein Aufsehen bewahret meinen Odem.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Und wiewohl du solches in deinem Herzen verbirgest, so weiß ich doch, daß du des gedenkest.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 Wenn ich sündige, so merkest du es bald und lässest meine Missetat nicht ungestraft.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Bin ich gottlos, so ist mir aber wehe; bin ich gerecht, so darf ich doch mein Haupt nicht aufheben, als der ich voll Schmach bin und sehe mein Elend.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 Und wie ein aufgereckter Löwe jagest du mich und handelst wiederum greulich mit mir.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Du erneuest deine Zeugen wider mich und machst deines Zorns viel auf mich; es zerplagt mich eins über das andere mit Haufen.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Warum hast du mich aus Mutterleibe kommen lassen? Ach, daß ich wäre umkommen, und mich nie kein Auge gesehen hätte!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 So wäre ich, als die nie gewesen sind, von Mutterleibe zum Grabe gebracht.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Will denn nicht ein Ende haben mein kurzes Leben, und von mir lassen, daß ich ein wenig erquickt würde,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 ehe denn ich hingehe und komme nicht wieder, nämlich ins Land der Finsternis und des Dunkels,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 ins Land, da es stockdick finster ist, und da keine Ordnung ist, da es scheinet wie das Dunkel?
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
