Hohelied 1
1 Das Lied der Lieder, von Salomo.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Er küsse mich mit seines Mundes Küssen; denn lieblicher als Wein ist deine Liebe.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Lieblich duften deine Salben; wie ausgegossenes Öl ist dein Name, darum haben dich Jungfrauen lieb.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Zieh mich dir nach; o, laß uns eilen! - mich führte der König in seine Gemächer - Wir wollen jubeln und uns deiner freuen, deine Liebe preisen mehr als den Wein; mit Recht lieben sie dich!
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Schwarz bin ich, doch lieblich, ihr Töchter Jerusalems! wie Kedars Gezelte, wie Salomos Zeltdecken.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Seht mich nicht an, daß ich so schwärzlich bin, daß die Sonne mich verbrannt hat. Die Söhne meiner Mutter zürnten auf mich; sie bestellten mich zur Weinbergshüterin - meinen eigenen Weinberg habe ich nicht gehütet!
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Thu' mir kund, o du, den meine Seele liebt: Wo weidest du? wo lagerst du am Mittag? Denn warum soll ich wie eine Vermummte sein bei den Herden deiner Genossen?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Wenn du's nicht weißt, o du schönste unter den Frauen, so geh' doch hinaus den Spuren der Herde nach und weide deine Zicklein bei den Hütten der Hirten.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Den Stuten am Pharaowagen vergleiche ich dich, meine Freundin.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Lieblich stehn deinen Wangen die Gehänge, deinem Halse die Schnüre.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Gehänge von Gold wollen wir dir machen mit silbernen Punkten.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 So lange der König auf seinem Ruhepolster weilte, gab meine Narde ihren Duft.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Mein Geliebter ist mir das Balsambündel, das an meinem Busen ruht.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Die Cyprusdolde in Engedis Weinbergen ist mein Geliebter mir.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Wie schön bist du, meine Freundin; wie schön bist du! Deine Augen sind Taubenaugen.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Wie schön bist du, mein Geliebter, ja holdselig; ja immer grün ist unser Lager.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Die Balken unseres Hauses sind Cedern, unser Getäfel Cypressen.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
