Psalm 95
1 Kommt, laßt uns Jahwe zujubeln, laßt uns zujauchzen dem Felsen, der unser Heil.
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
2 Laßt uns mit Dank vor sein Angesicht kommen und mit Gesängen ihm zujauchzen.
Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3 Denn ein großer Gott ist Jahwe und ein großer König über alle Götter,
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
4 er, in dessen Gewalt das Innerste der Erde, und dem die äußersten Höhen der Berge gehören.
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5 Sein ist das Meer, denn er hat es geschaffen, und seine Hände haben das feste Land gebildet.
A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
6 Kommt, laßt uns niederfallen und uns beugen, laßt uns knieen vor Jahwe, unserem Schöpfer.
Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
7 Denn er ist unser Gott, und wir sind das Volk, das er weidet, und die Schafe, die er mit seiner Hand leitet. Möchtet ihr doch heute auf seine Stimme hören!
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
8 Verhärtet euer Herz nicht, wie zu Meriba, wie am Tage von Massa in der Wüste,
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
9 wo mich eure Väter versuchten, mich prüften, obschon sie doch mein Thun gesehen!
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10 Vierzig Jahre hatte ich Ekel an diesem Geschlecht; da sprach ich: “Sie sind ein Volk irrenden Herzens; denn sie wollen nichts von meinen Wegen wissen.
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
11 “Und so schwur ich in meinem Zorn: Sie sollen nicht zu meiner Ruhestatt gelangen!”
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
