Psalm 47

1 Dem Musikmeister. Von den Korachiten. Ein Psalm. Ihr Völker alle, klatscht in die Hände, jauchzt mit lautem Jubel Gotte zu!

Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

2 Denn Jahwe, der Höchste, ist furchtbar, ein großer König über die ganze Erde.

Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

3 Er zwang Völker unter uns und Nationen unter unsere Füße.

Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

4 Er wählte uns unseren Erbbesitz aus, den Stolz Jakobs, den er liebgewonnen. (Sela)

Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

5 Gott ist aufgefahren mit Jauchzen, Jahwe mit Posaunenschall.

Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

6 Lobsinget Gotte, lobsinget; lobsinget unserem Könige, lobsinget!

Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

7 Denn Gott ist König über die ganze Erde; singt ein Lied!

Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

8 Gott ist König über die Heiden geworden; Gott hat sich auf seinen heiligen Thron gesetzt.

Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

9 Die Edlen der Völker haben sich versammelt, ein Volk des Gottes Abrahams. Denn Gotte gehören die Schilde der Erde; er ist hoch erhaben.

Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!