Psalm 44

1 Dem Musikmeister. Von den Korachiten, ein Maskil. Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt: Ein großes Werk hast du in ihren Tagen ausgeführt, in den Tagen der Vorzeit.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Mit deiner Hand vertriebst du Völker und pflanztest sie ein; du behandeltest Nationen übel, aber sie breitetest du aus.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen und nicht ihr Arm schaffte ihnen Sieg, sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, denn du hattest an ihnen Wohlgefallen.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Du bist ja mein König, o Gott: entbiete Hilfe für Jakob!

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Durch dich stoßen wir unsere Bedränger nieder und durch deinen Namen zertreten wir unsere Widersacher.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert schafft mir nicht Sieg.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Sondern du schaffst uns Sieg über unsere Bedränger und machst zu Schanden, die uns hassen.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Gottes rühmten wir uns allezeit und preisen immerdar deinen Namen. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Und doch hast du uns verworfen und ließest uns in Schmach fallen und ziehst nicht mehr aus mit unseren Heeren.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Du lässest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und die uns hassen, haben sich Beute gemacht.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Du gabst uns hin wie Schafe zum Verzehren und zerstreutest uns unter die Heiden.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Du verkauftest dein Volk um ein Spottgeld und gewannst nichts durch ihren Kaufpreis.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Du machst uns zur Schmach bei unseren Nachbarn, zum Spott und Hohn bei unserer Umgebung.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Du machst uns zum Sprichwort unter den Heiden, und daß die Völker über uns den Kopf schütteln.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Meine Schmach steht mir immerfort vor Augen, und die Schande, die mir widerfahren, bedeckt mich,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Dies alles ist über uns gekommen, obschon wir deiner nicht vergessen, noch deinem Bunde die Treue gebrochen hatten.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Unser Herz ist nicht zurückgewichen, noch bog unser Schritt ab von deinem Pfade,

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 daß du uns an der Stätte der Schakale zermalmt und uns mit Finsternis bedeckt hast.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Wenn wir des Namens unseres Gottes vergessen und unsere Hände ausgestreckt hätten zu einem fremden Gotte,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 würde Gott das nicht erforschen? Er kennt ja die Geheimnisse des Herzens!

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Nein, um deinetwillen werden wir immerfort dahingewürgt, werden geachtet wie Schlachtschafe!

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Wache auf! Warum schläfst du, Herr? Erwache, verwirf nicht für immer!

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Warum verbirgst du dein Antlitz, vergissest unseres Elends und unserer Drangsal?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Denn unsere Seele ist bis zum Staube gebeugt, es klebt am Boden unser Leib.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Mache dich auf, uns zu helfen, und erlöse uns um deiner Gnade willen!

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!