Psalm 44
1 Dem Musikmeister. Von den Korachiten, ein Maskil. Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt: Ein großes Werk hast du in ihren Tagen ausgeführt, in den Tagen der Vorzeit.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Mit deiner Hand vertriebst du Völker und pflanztest sie ein; du behandeltest Nationen übel, aber sie breitetest du aus.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen und nicht ihr Arm schaffte ihnen Sieg, sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, denn du hattest an ihnen Wohlgefallen.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Du bist ja mein König, o Gott: entbiete Hilfe für Jakob!
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Durch dich stoßen wir unsere Bedränger nieder und durch deinen Namen zertreten wir unsere Widersacher.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert schafft mir nicht Sieg.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Sondern du schaffst uns Sieg über unsere Bedränger und machst zu Schanden, die uns hassen.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Gottes rühmten wir uns allezeit und preisen immerdar deinen Namen. (Sela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Und doch hast du uns verworfen und ließest uns in Schmach fallen und ziehst nicht mehr aus mit unseren Heeren.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Du lässest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und die uns hassen, haben sich Beute gemacht.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Du gabst uns hin wie Schafe zum Verzehren und zerstreutest uns unter die Heiden.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Du verkauftest dein Volk um ein Spottgeld und gewannst nichts durch ihren Kaufpreis.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Du machst uns zur Schmach bei unseren Nachbarn, zum Spott und Hohn bei unserer Umgebung.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Du machst uns zum Sprichwort unter den Heiden, und daß die Völker über uns den Kopf schütteln.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Meine Schmach steht mir immerfort vor Augen, und die Schande, die mir widerfahren, bedeckt mich,
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Dies alles ist über uns gekommen, obschon wir deiner nicht vergessen, noch deinem Bunde die Treue gebrochen hatten.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Unser Herz ist nicht zurückgewichen, noch bog unser Schritt ab von deinem Pfade,
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 daß du uns an der Stätte der Schakale zermalmt und uns mit Finsternis bedeckt hast.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Wenn wir des Namens unseres Gottes vergessen und unsere Hände ausgestreckt hätten zu einem fremden Gotte,
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 würde Gott das nicht erforschen? Er kennt ja die Geheimnisse des Herzens!
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Nein, um deinetwillen werden wir immerfort dahingewürgt, werden geachtet wie Schlachtschafe!
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Wache auf! Warum schläfst du, Herr? Erwache, verwirf nicht für immer!
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Warum verbirgst du dein Antlitz, vergissest unseres Elends und unserer Drangsal?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Denn unsere Seele ist bis zum Staube gebeugt, es klebt am Boden unser Leib.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Mache dich auf, uns zu helfen, und erlöse uns um deiner Gnade willen!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
