Psalm 27
1 Von David. Jahwe ist mein Licht und mein Heil: vor wem sollte ich mich fürchten? Jahwe ist meines Lebens Schutz: vor wem sollte mir grauen?
Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
2 Wenn sich Bösewichter an mich machen, um mein Fleisch zu fressen, - meine Widersacher und die mir feind sind - so müssen sie straucheln und fallen!
Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
3 Wenn sich ein Heer wider mich lagert, so fürchtet sich doch mein Herz nicht; wenn sich Krieg wider mich erhebt, bin ich doch dabei getrost.
Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha. rez, mindamellett bízok én.
4 Eins erbitte ich von Jahwe, danach verlangt mich: daß ich im Hause Jahwes bleiben dürfe all' mein Leben lang, um die Lieblichkeit Jahwes zu schauen und an seinem Tempel meine Lust zu sehn.
Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
5 Denn er birgt mich in einer Hütte am Tage des Unheils; er schirmt mich im Schirme seines Zeltes, hebt mich empor auf einen Felsen.
Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
6 So erhebt sich nun mein Haupt über meine Feinde rings um mich her, und Opfer mit Trompetenschall will ich in seinem Zelte opfern, will Jahwe singen und spielen.
És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
7 Höre, Jahwe, laut rufe ich! So sei mir denn gnädig und antworte mir!
Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
8 Von dir, spricht mein Herz, ergeht das Wort: Suchet mein Antlitz! Dein Antlitz, Jahwe, will ich suchen!
Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
9 Verbirg dein Angesicht nicht vor mir, weise deinen Knecht im Zorne nicht ab. Du warst mein Beistand! Verstoße mich nicht und verlaß mich nicht, o Gott, der du meine Hilfe bist.
Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
10 Denn mein Vater und meine Mutter haben mich verlassen, aber Jahwe nimmt mich auf.
Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
11 Lehre mich, Jahwe, deinen Weg und leite mich auf ebener Bahn um meiner Feinde willen.
Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
12 Gieb mich der Wut meiner Widersacher nicht preis; denn es haben sich falsche Zeugen wider mich erhoben und einer, der Frevel schnaubt!
Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
13 Wenn ich nicht gewiß wäre, die Güte Jahwes zu schauen, im Lande der Lebendigen -!
Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
14 Harre auf Jahwe! Sei getrost und starkes Muts; ja, harre auf Jahwe!
Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!
