Psalm 22
1 Dem Musikmeister, nach “Hirschkuh der Morgenröte.” Ein Psalm Davids. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen - fern von Hilfe für mich, von den Worten, die ich stöhne?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 “Mein Gott!” rufe ich tagsüber, doch du antwortest nicht, und bei Nacht, ohne daß ich Beruhigung fände.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Und du bist doch der Heilige, der über den Lobliedern Israels thront.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Auf dich vertrauten unsere Väter, vertrauten, und du errettetest sie.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Zu dir schrieen sie und wurden errettet, auf dich vertrauten sie und wurden nicht zu Schanden.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Ich aber bin ein Wurm und kein Mensch, ein Hohn der Leute und vom Volke verachtet!
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Alle, die mich sehen, spotten über mich, verziehen die Lippe, schütteln den Kopf.
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 “Wälze deine Sache auf Jahwe! Er mag ihn erretten, mag ihn herausreißen; er hat ja Gefallen an ihm!”
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Ja, du bist's, der mich hervorzog aus dem Mutterschoß, an meiner Mutter Brüsten mich sorglos liegen ließ!
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Auf dich war ich geworfen von Mutterleibe an, vom Schoße meiner Mutter an bist du mein Gott.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Sei nicht fern von mir, denn Bedrängnis ist nahe, denn es giebt keinen Helfer.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Mich umgeben starke Farren, die Stiere Basans umzingeln mich.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Sie sperren ihren Rachen wider mich auf, wie ein reißender und brüllender Löwe.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Wie Wasser bin ich hingegossen, und alle meine Gebeine sind auseinandergegangen. Mein Herz ist wie zu Wachs geworden, zerflossen in meinem Innern.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Mein Gaumen ist ausgetrocknet gleich einer Scherbe, meine Zunge angeklebt an meinen Schlund, und in den Todesstaub wirst du mich legen.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Denn Hunde umgeben mich, eine Rotte von Bösewichtern umkreist mich, dem Löwen gleich meine Hände und Füße.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Ich kann alle meine Gebeine zählen; sie blicken her, schauen ihre Lust an mir.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen das Los über mein Gewand.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Du aber, Jahwe, sei nicht fern! Meine Stärke, eile mir zu Hilfe!
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Errette mich vom Schwert, aus Hundesgewalt meine Einsame!
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Hilf mir aus dem Rachen des Löwen und aus der Wildochsen Hörnern - erhörst du mich.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Ich will deinen Namen meinen Brüdern verkünden, inmitten der Gemeinde will ich dich preisen.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Die ihr Jahwe fürchtet, preiset ihn! Aller Same Jakobs, ehret ihn, und scheut euch vor ihm, aller Same Israels!
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Denn er hat das Elend des Elenden nicht verschmäht und nicht verachtet und sein Antlitz nicht vor ihm verborgen, und als er zu ihm schrie, hat er gehört.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Von dir geht mein Lobpreis aus in großer Versammlung; meine Gelübde will ich bezahlen angesichts derer, die ihn fürchten.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Elende werden essen und satt werden; preisen werden Jahwe, die ihn suchen: Euer Herz lebe auf für immer!
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Alle Enden der Erde werden's inne werden und sich zu Jahwe bekehren, und vor dir sich niederwerfen alle Geschlechter der Heiden.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Denn Jahwe gehört das Königtum, und er herrscht über die Heiden.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Nur vor ihm werden sich niederwerfen alle Fetten der Erde, vor ihm sich beugen alle, die in den Staub hinabfahren. Und wer seine Seele nicht am Leben erhielt,
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 dessen Same wird ihm dienen. Man wird erzählen vom Herrn dem kommenden Geschlecht
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 und verkündigen wird man von seiner Gerechtigkeit dem Volke, das geboren werden soll, daß er es ausgeführt!
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
