Psalm 2

1 Warum toben die Völker, und sinnen die Nationen Vergebliches?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Die Könige der Erde treten auf, und die Fürsten ratschlagen miteinanderwider Jahwe und seinen Gesalbten.

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 “Laßt uns ihre Fesseln zerreißen und ihre Stricke von uns werfen!”

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Der im Himmel thronet, lacht; der Herr spottet ihrer.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Dann redet er zu ihnen in seinem Zorn und in seinem Grimme schreckt er sie.

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 “Habe doch ich meinen König eingesetzt auf dem Zion, meinem Heiligen Berge!”

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Laßt mich Kunde geben von einem Beschluß: Jahwe sprach zu mir: Du bist mein Sohn; ich habe dich heute gezeugt!

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Heische von mir, so will ich dir die Völker zum Erbe geben und die Enden der Erde zum Eigentum!

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Mit eisernem Stabe magst du sie zerschmettern, wie Töpfergefäß sie zertrümmern.

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Nun denn, ihr Könige, handelt klug! Laßt euch warnen, ihr Richter auf Erden!

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Dienet Jahwe voll Furcht und jubelt unter Zittern.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Küsset den Sohn, damit er nicht zürne, und euer Weg euch ins Verderben führt. Denn leicht könnte sein Zorn entbrennen; wohl allen, die bei ihm Zuflucht suchen!

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!