Psalm 122

1 Wallfahrtslieder. Von David. Ich freute mich, als man zu mir sprach: “Laßt uns zum Tempel Jahwes gehn!”

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 Unsere Füße stehen in deinen Thoren, Jerusalem!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, du wiedergebaute, wie eine Stadt, die allzumal zusammengefügt ist,

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 wohin die Stämme hinaufziehen, die Stämme Jahs, nach dem Gesetz für Israel, um dem Namen Jahwes zu danken.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Denn dort stehen Gerichtssessel, Sessel des Hauses Davids.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Erbittet Frieden für Jerusalem: Mögen Ruhe haben, die dich lieben.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Friede sei in deinen Bollwerken, Ruhe in deinen Palästen.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 Um meiner Brüder und Freunde willen laßt mich sprechen: Friede sei in dir!

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 Um des Tempels Jahwes, unseres Gottes, willen will ich dein Bestes suchen.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!