Psalm 109
1 Dem Musikmeister. Von David. Ein Psalm. Gott, der du mein Lobpreis bist, schweige nicht!
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Denn gottlosen Mund und trügerischen Mund haben sie wider mich aufgethan, mit lügnerischer Zunge mit mir geredet.
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 Und mit Worten des Hasses haben sie mich umgeben und bekämpften mich ohne Ursache.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Für meine Liebe befeinden sie mich, während ich doch ganz Gebet bin.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Sie vergalten mir Böses für Gutes und Haß für meine Liebe.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Bestelle einen Gottlosen wider ihn, und ein Ankläger stehe zu seiner Rechten.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Wenn er gerichtet wird, müsse er als schuldig hervorgehen, und sein Gebet werde zur Sünde.
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Seiner Lebenstage seien wenige, sein Amt empfange ein anderer.
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Seine Kinder müssen zu Waisen werden, und sein Weib eine Witwe.
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 Seine Kinder müssen überall umherschweifen und betteln, müssen fortgetrieben werden aus ihren Ruinen.
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Der Wucherer lege aller seiner Habe Schlingen, und Fremde mögen plündern, was er mühsam erworben hat.
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Er habe niemanden, der ihm Huld erweist, und niemand sei, der sich seiner Waisen erbarmt.
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Seine Nachkommenschaft müsse der Ausrottung verfallen; im nächsten Geschlecht erlösche ihr Name!
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Der Verschuldung seiner Väter werde bei Jahwe gedacht, und seiner Mutter Sünde werde nicht ausgelöscht.
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Stets seien sie Jahwe gegenwärtig, damit er ihr Gedächtnis von der Erde vertilge,
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 weil er nicht daran gedacht hat, Liebe zu üben, sondern den elenden und armen Mann verfolgte und den Verzagten, um ihn vollends zu töten.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Er wollte den Fluch - so komme er über ihn! Er hatte kein Gefallen an Segen - so bleibe er fern von ihm!
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Er zog den Fluch an wie sein Gewand - so dringe er wie Wasser in sein Inneres ein und wie Öl in seine Gebeine!
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Er werde ihm wie ein Kleid, in das er sich hüllt, und zu einem Gürtel, mit dem er sich beständig gürtet.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Dies sei der Lohn meiner Widersacher von Jahwe und derer, die Böses wider mich reden.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Du aber, Jahwe, Herr, verfahre mit mir um deines Namens willen; denn deine Gnade ist köstlich - errette mich!
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Denn ich bin elend und arm, und mein Herz windet sich in meinem Inneren.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Gleich dem Schatten, wenn er sich neigt, schwinde ich dahin, bin ausgeschüttelt, wie eine Heuschrecke.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Meine Kniee wanken vom vielen Fasten, und mein Leib ist abgemagert, ohne Fett.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Und ich bin ihnen zum Gespötte geworden; wenn sie mich sehen, schütteln sie den Kopf.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Hilf mir, Jahwe, mein Gott! Rette mich, nach deiner Gnade!
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 Laß sie inne werden, daß dies deine Hand sei, daß du, Jahwe, es gethan hast.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Mögen sie fluchen, du aber wollest segnen; die sich wider mich erheben, müssen zu Schanden werden, dein Knecht aber möge sich freuen dürfen!
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Mögen sich meine Widersacher mit Schmach bedecken und von ihrer Schande wie von einem Mantel umhüllt sein.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Ich will Jahwe mächtig mit meinem Munde preisen und inmitten vieler will ich ihn rühmen!
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 Denn er steht dem Armen zur Rechten, um ihm zu helfen gegen die, die ihn verdammen.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
