Psalm 105
1 Danket Jahwe, ruft seinen Namen an! Macht unter den Völkern seine Thaten kund!
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Singet ihm! Lobsingt ihm! Redet von allen seinen Wundern.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Rühmt euch seines heiligen Namens; es freue sich das Herz derer, die Jahwe suchen.
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Fragt nach Jahwe und seiner Stärke, sucht beständig sein Angesicht.
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Gedenkt seiner Wunder, die er gethan, seiner Zeichen und der Urteilssprüche seines Mundes,
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 Nachkommen Abrahams, seine Knechte, Söhne Jakobs, seine Auserwählten!
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Er, Jahwe, ist unser Gott; über die ganze Erde ergehen seine Gerichte.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Er gedenkt ewig seines Bunds, des Wortes, das er verordnet hat, auf tausend Geschlechter,
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 des Bundes, den er mit Abraham geschlossen, und seines Schwurs an Isaak.
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 Und er stellte ihn für Jakob als eine Satzung hin, als einen ewig giltigen Bund für Israel, -
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 indem er sprach: “Dir will ich das Land Kanaan verleihen als euer erbliches Besitztum!” -
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 als sie noch gering an Zahl waren, gar wenige, und als Fremdlinge darin weilten.
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 Und sie zogen von Volk zu Volk, von einem Königreiche zu einer anderen Nation.
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Er gestattete niemandem, sie zu bedrücken, und strafte um ihretwillen Könige.
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 “Tastet meine Gesalbten nicht an und thut meinen Propheten kein Leid!”
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Als er nun eine Hungersnot ins Land rief, jegliche Stütze an Brot zerbrach,
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 da hatte er ihnen bereits einen vorausgesandt; Joseph war als Sklave verkauft.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 Sie hatten seine Füße in den Block gezwängt, in Eisenfesseln war er gekommen,
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 bis zu der Zeit, wo sein Wort eintraf, der Ausspruch Jahwes ihn bewährte.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Da sandte der König hin und machte ihn los, der Völkerbeherrscher, und befreite ihn.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Er machte ihn zum Herrn über sein Haus und zum Herrscher über allen seinen Besitz,
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 daß er seine Fürsten nach seinem Belieben feßle und seine Vornehmen klug mache.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Und Israel kam nach Ägypten und Jakob weilte als Fremdling im Lande Hams.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Und er machte sein Volk überaus fruchtbar und machte es zahlreicher als seine Bedränger.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Er wandelte ihren Sinn, sein Volk zu hassen, an seinen Knechten Arglist zu üben.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Er sandte Mose, seinen Knecht, Aaron, den er erwählt hatte.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Er verrichtete an ihnen seine Wunder und seine Zeichen am Lande Hams.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Er sandte Finsternis und machte es finster, aber sie achteten nicht auf sein Wort.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Er verwandelte ihre Gewässer in Blut und ließ ihre Fische sterben.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Ihr Land wimmelte von Fröschen in den Gemächern ihrer Könige.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 Er gebot, da kamen Hundsfliegen, Stechmücken in ihr ganzes Gebiet.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Er sandte ihnen Hagel als Regen, flammendes Feuer in ihr Land.
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 Er schlug ihren Weinstock und ihren Feigenbaum und zerschmetterte die Bäume ihres Gebiets.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Er gebot, da kamen die Heuschrecken und die Fresser ohne Zahl.
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 Die fraßen alle Pflanzen in ihrem Land und fraßen die Frucht des Feldes.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Er schlug alle Erstgeborenen in ihrem Lande, die Erstlinge all' ihrer Manneskraft.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Er ließ sie ausziehen mit Silber und Gold, und es gab keinen Strauchelnden unter seinen Stämmen.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Ägypten freute sich über ihren Auszug, denn es hatte sie Schrecken vor ihnen befallen.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Er breitete Gewölk als Decke aus und Feuer, um die Nacht zu erhellen.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Sie forderten, da ließ er Wachteln kommen und sättigte sie mit Himmelsbrot.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Er öffnete den Felsen, da flossen Wasser, rannen in der Dürre als ein Strom.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Denn er gedachte an sein heiliges Wort, an Abraham, seinen Knecht,
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 und führte sein Volk in Freuden heraus, seine Auserwählten unter Jubel.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 Er verlieh ihnen die Länder der Heiden, und was die Völker mit Mühe erworben, das nahmen sie in Besitz,
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 damit sie seine Satzungen hielten und seine Weisungen beobachteten. Rühmet Jah!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
