Psalm 102
1 Gebet eines Elenden, wenn er schmachtet und vor Jahwe seine Klage ausschüttet. Jahwe, höre mein Gebet und laß mein Schreien vor dich kommen!
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir, wenn mir angst ist! Neige dein Ohr zu mir; wenn ich rufe, eilends erhöre mich!
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Denn meine Tage sind wie ein Rauch verschwunden, und meine Gebeine sind wie von Brand durchglüht.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Mein Herz ward versengt und verdorrte wie Gras; denn ich vergesse, mein Brot zu essen.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Von meinem lauten Stöhnen klebt mein Gebein an meinem Fleisch.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Ich gleiche dem Pelikan in der Wüste, bin wie ein Käuzlein in Ruinen.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Ich bin schlaflos und klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Unaufhörlich lästern mich meine Feinde; die wider mich toben, schwören bei mir.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Thränen
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 wegen deines Grimms und deines Zorns; denn du hast mich emporgehoben und hingeschleudert.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Meine Tage gleichen einem langgestreckten Schatten, und ich verdorre wie Gras.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Du aber, Jahwe, thronst ewig, und dein Name währt durch alle Geschlechter.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Du wirst dich erheben, dich Zions zu erbarmen; denn es ist Zeit, sie zu begnadigen, denn die ihr bestimmte Frist ist eingetreten.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Denn deine Knechte hängen mit Liebe an ihren Steinen und jammern über ihren Schutt.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Und die Heiden werden den Namen Jahwes fürchten, und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit,
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 weil Jahwe Zion wieder aufgebaut hat, erschienen ist in seiner Herrlichkeit,
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 sich dem Gebete des Nackten zugewendet und ihr Gebet nicht verschmäht hat.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Aufgeschrieben werde solches vom kommenden Geschlecht, und das Volk, das geschaffen werden soll, preise Jahwe,
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 daß er von seiner heiligen Höhe herabgeschaut, Jahwe vom Himmel auf die Erde geblickt hat,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 um das Seufzen des Gefangenen zu hören, die dem Tode Verfallenen loszumachen,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 daß man in Zion den Namen Jahwes verkünde und seinen Ruhm in Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 wenn sich die Völker allzumal versammeln und die Königreiche, um Jahwe zu dienen.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Er hat auf dem Wege meine Kraft gebeugt, meine Lebenstage verkürzt.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Ich spreche: Mein Gott, nimm mich nicht hinweg in der Hälfte meiner Tage, du, dessen Jahre durch alle Geschlechter währen.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Du hast vor Zeiten die Erde gegründet, und der Himmel ist deiner Hände Werk.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Sie werden vergehen, du aber bleibst: Sie werden insgesamt wie ein Gewand zerfallen; wie ein Kleid wirst du sie wechseln, und sie werden dahinfahren.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Du aber bist derselbe, und deine Jahre nehmen kein Ende.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Die Kinder deiner Knechte werden sicher wohnen, und ihre Nachkommen beständig vor dir bleiben.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
