Sprueche 8

1 Wohlan, die Weisheit ruft, und die Einsicht läßt ihre Stimme erschallen.

Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;

2 Oben auf den Höhen am Wege, mitten auf den Steigen hat sie sich aufgestellt.

magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,

3 Neben den Thoren, wo die Stadt sich öffnet, am Eingange der Pforten ertönen ihre Rufe:

kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:

4 An euch, ihr Männer, ergeht mein Ruf, und meine Stimme an die Menschenkinder.

Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.

5 Begreift, ihr Einfältigen, Gescheidheit, und ihr Thoren, begreift Verstand!

Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!

6 Hört zu, denn was edel ist, will ich reden, und meine Lippen sollen sich öffnen zu dem, was recht ist.

Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:

7 Denn Wahrheit redet mein Gaumen, aber Gottlosigkeit ist meinen Lippen ein Greuel.

mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.

8 Rechtbeschaffen sind alle Reden meines Mundes; in ihnen ist nichts Hinterlistiges oder Falsches.

Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;

9 Insgesamt sind sie klar für den Verständnisvollen und einfach für die zur Erkenntnis Gelangten.

mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.

10 Nehmt meine Zucht lieber an als Silber und Erkenntnis lieber als auserlesenes Gold.

Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.

11 Denn die Weisheit ist köstlicher als Korallen, und keinerlei Kleinode kommen ihr gleich.

Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.

12 Ich, die Weisheit, habe Gescheidheit inne und verfüge über umsichtige Erkenntnis.

Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.

13 Jahwe fürchten ist Hassen des Bösen; Hoffart, Hochmut und bösen Wandel, sowie den Mund der Verkehrtheit hasse ich.

Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.

14 Mein ist Rat und Tüchtigkeit; ich bin Einsicht, mein ist Stärke.

Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.

15 Durch mich üben die Könige Königsmacht, und beschließen die Gewaltigen, was recht ist.

Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;

16 Durch mich üben die Herrscher Herrscheracht und die Edlen, alle Richter auf Erden.

általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.

17 Ich habe lieb, die mich lieb haben, und die nach mir suchen, werden mich finden.

Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.

18 Reichtum und Ehre sind bei mir, uraltes Gut und Gerechtigkeit.

Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.

19 Meine Frucht ist köstlicher als Edelmetall und Feingold, und mein Ertrag wertvoller als auserlesenes Silber.

Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.

20 Auf dem Pfade der Gerechtigkeit wandle ich, mitten auf den Steigen des Rechts,

Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:

21 daß ich denen, die mich lieb haben, Besitztum zu eigen gebe und ihre Schatzkammern fülle.

hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.

22 Jahwe schuf mich als den Anfang seiner Wege, als erstes seiner Werke, vorlängst.

Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.

23 Von Ewigkeit her bin ich eingesetzt, zu Anbeginn, seit dem Ursprunge der Erde.

Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.

24 Als die Urfluten noch nicht waren, wurde ich geboren, als es noch keine Quellen gab, reich an Wasser.

Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;

25 Ehe die Berge eingesenkt waren, vor den Hügeln wurde ich geboren,

mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;

26 ehe er noch Land und Fluren geschaffen hatte und die Masse der Schollen des Erdkreises.

míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.

27 Als er den Himmel herstellte, war ich dabei, als er die Wölbung über dem Ocean festsetzte,

Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;

28 als er die Wolken droben festigte, als Haltung gewannen die Quellen des Oceans,

midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;

29 als er dem Meere seine Schranke setzte, daß die Wasser seinen Befehl nicht überschreiten durften, als er die Grundfesten der Erde feststellte:

midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.

30 da war ich ihm als Werkmeisterin zur Seite; da war ich ganz Entzücken Tag für Tag, spielend geschäftig vor ihm zu jeder Zeit,

Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,

31 spielend auf seinem Erdenrund, und hatte mein Entzücken an den Menschenkindern.

játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.

32 Nun denn, ihr Söhne, gehorcht mir! Denn: wohl denen, die meine Wege einhalten!

Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.

33 Hört auf Zucht, daß ihr weise werdet, und schlagt sie nicht in den Wind.

Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.

34 Wohl dem Menschen, der mir gehorcht, so daß er Tag für Tag an meinen Thüren wacht, indem er die Pfosten meiner Thore hütet.

Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.

35 Denn wer mich findet, der findet Leben und erlangt Wohlgefallen von Jahwe.

Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;

36 Wer mich aber verfehlt, der frevelt gegen sich selbst; alle, die mich hassen, wollen den Tod.

de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.