Sprueche 5
1 Mein Sohn, merke auf meine Weisheit, neige meiner Einsicht dein Ohr,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 daß du Überlegung bewahrst, und deine Lippen Erkenntnis behalten.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Denn von Honigseim triefen die Lippen der Fremden, und glätter als Öl ist ihr Gaumen.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Aber zuletzt ist sie bitter wie Wermut, scharf wie ein zweischneidiges Schwert.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Daß sie ja den Pfad des Lebens verfehle, schweifen ihre Geleise, sie weiß nicht wohin.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Nun denn, ihr Söhne, gehorcht mir und weicht nicht ab von den Reden meines Mundes.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Laß deinen Weg fern von ihr sein und nahe dich nicht der Thür ihres Hauses,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 daß du nicht anderen deine Jugendblüte preisgebest und deine Jahre einem Grausamen,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 daß sich nicht Fremde von deinem Vermögen sättigen, und der Ertrag deiner Mühen nicht in das Haus eines Auswärtigen komme,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 und du zuletzt stöhnen müssest, wenn dir Leib und Fleisch hinschwinden,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 und sprechen müssest: Ach! daß ich Zucht gehaßt habe, und mein Herz die Rüge verschmäht hat!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 daß ich nicht der Stimme meiner Lehrer gehorcht und denen, die mich unterwiesen, mein Ohr nicht geneigt habe!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Fast wäre ich völlig ins Unglück geraten inmitten der Versammlung und der Gemeinde.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Trinke Wasser aus deiner Zisterne und was aus deinem Brunnen hervorquillt.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Sollen deine Quellen nach außen überfließen, deine Wasserbäche auf die freien Plätze?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Dir allein müssen sie gehören und nicht Fremden neben dir.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Dein Born sei gesegnet, daß du Freude habest vom Weibe deiner Jugend.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Die liebliche Hinde und anmutige Gazelle ihre Brüste mögen dich allezeit berauschen; durch ihre Liebe mögest du immerdar in Taumel geraten.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Warum aber, mein Sohn, wolltest du durch eine Fremde in Taumel geraten und den Busen einer Auswärtigen umarmen?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Denn eines jeden Wege liegen klar vor den Augen Jahwes, und alle ihre Geleise bahnet er.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Die eignen Verschuldungen fangen ihn, den Gottlosen, und durch die Stricke seiner Sünde wird er festgehalten.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Sterben wird er aus Mangel an Zucht und ob seiner großen Narrheit wird er hintaumeln.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
