Klagelieder 3
1 Ich bin der Mann, der Elend sah unter der Rute seines Grimms.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Mich hat er getrieben und geführt in Finsternis und tiefes Dunkel.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Ja, gegen mich kehrt er immer auf neue den ganzen Tag seine Hand.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Aufgerieben hat er mein Fleisch und meine Haut, meine Gebeine zerbrochen,
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 rings um mich aufgebaut Gift und Drangsal,
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 mich in tiefe Finsternis versetzt wie in der Urzeit Verstorbene.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Er hat mich ummauert ohne Ausweg, meine Ketten beschwert;
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 ob ich auch schreie und rufe, er hemmt mein Gebet,
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 vermauerte meine Wege mit Quadern, verstörte meine Pfade.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Ein lauernder Bär war er mir, ein Löwe im Hinterhalt.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Er hat meine Wege in die Irre geführt und mich zerrissen, mich verödet gemacht,
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 hat seinen Bogen gespannt und mich aufgestellt als Ziel für den Pfeil,
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 in meine Nieren gesandt seines Köchers Söhne.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Ich ward zum Gelächter für alle Völker, ihr Spottlied den ganzen Tag.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Er sättigte mich mit Bitternissen, berauschte mich mit Wermut
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 und ließ meine Zähne Kiesel zermalmen, mich in Asche mich wälzen.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Du raubtest meiner Seele den Frieden, ich vergaß des Glücks
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 und sprach: dahin ist meine Lebenskraft, mein Vertrauen auf Jahwe.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Gedenke meines Elends und meiner Irrsal, des Wermuts und des Gifts!
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Es gedenkt, es gedenkt und ist gebeugt in mir meine Seele.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Dies will ich zu Herzen nehmen, darum will ich hoffen:
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Jahwes Gnaden sind ja noch nicht aus, sein Erbarmen ja nicht zu Ende;
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 jeden Morgen ist es neu, groß ist deine Treue!
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 Mein Teil ist Jahwe, spricht meine Seele, darum will ich auf ihn hoffen.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Gütig ist Jahwe gegen die, so auf ihn harren, gegen die Seele, die ihn sucht.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Gut ist's, schweigend zu harren auf die Hilfe Jahwes.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Gut ist's dem Manne, zu tragen das Joch in seiner Jugend.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Er sitze einsam und schweige, weil er's ihm auferlegt.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Er berühre mit seinem Munde den Staub, vielleicht ist noch Hoffnung;
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 biete dem, der ihn schlägt, die Wange, werde mich Schmach gesättigt.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Denn nicht auf ewig verstößt der Herr.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 sondern, wenn er betrübt hat, so erbarmt er sich wieder nach der Fülle seiner Gnade.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Denn er plagt nicht aus Lust und betrübt die Menschenkinder.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Daß man unter die Füße tritt alle Gefangenen des Landes,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 das Recht eines Mannes beugt vor dem Antlitz des Höchsten,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 eines Menschen Streitsache verdreht, - sollte das der Herr nicht sehn?
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Wer ist, der da sprach, und es geschah, ohne daß der Herr es geboten?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Geht nicht aus dem Munde des Höchsten hervor das Böse und das Gute?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Was seufzt der Mensch, so lang er lebt? Ein jeder seufze über seine Sünden!
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Laßt uns unsern Wandel prüfen und erforschen und zu Jahwe uns bekehren!
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Laßt uns Herz und Hände erheben zu Gott im Himmel!
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Wir haben gesündigt und sind ungehorsam gewesen, du hast nicht vergeben,
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 hast dich verhüllt in Zorn und uns verfolgt, gemordet ohne Erbarmen,
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 hast dich in Gewölk verhüllt, daß kein Gebet hindurchdrang.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Zu Kehricht und Abscheu machtest du uns inmitten der Völker.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Ihren Mund rissen auf über uns alle unsere Feinde.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Grauen und Grube ward uns zu teil, Verwüstung und Verderben.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Ströme Wassers thränt mein Auge über das Verderben der Tochter meines Volks.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Ruhelos fließt mein Auge ohne Aufhören,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 bis daß herniederschaue und darein sehe Jahwe vom Himmel.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Meine Thräne zehrt an meiner Seele um alle Töchter meiner Stadt.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Mich jagten, jagten wie einen Vogel die, so mir grundlos feind sind,
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 machten in der Grube mein Leben verstummen und warfen Steine auf mich.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Wasser strömte über mein Haupt; ich dachte: ich bin verloren!
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Ich rief deinen Namen, Jahwe, aus tief unterster Grube.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Du hörtest mein Rufen: “Verschließe dein Ohr nicht; komm mich zu erquicken, mir zu helfen!”
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Du warst nahe, als ich dich rief, sprachst: “Sei getrost!”
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Du führtest, o Herr, meine Sache, erlöstest mein Leben.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Du hast, o Jahwe, meine Unterdrückung gesehn, hilf mir zu meinem Recht!
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Du hast all' ihre Rachgier gesehn, all' ihre Pläne wider mich,
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 hast ihr Schmähen gehört, o Jahwe, all' ihre Pläne wider mich,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 die Reden meiner Widersacher und ihr stetes Trachten wider mich.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Schau, ob sie sitzen oder aufstehen, ich bin ihr Spottlied!
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Du wirst ihnen lohnen, Jahwe, nach ihrer Hände Werk,
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 wirst ihr Herz verstocken - dein Fluch über sie!
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Du wirst sie im Zorn verfolgen und vertilgen unter Jahwes Himmel weg!
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
