Job 9
1 Hiob antwortete und sprach:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ja wohl, ich weiß, daß es so ist, - wie könnte der Mensch je Recht behalten gegen Gott!
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Wenn er geruhte, mit ihm zu streiten, - nicht auf eins von Tausend könnt' er ihm erwidern!
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Der weisen Sinnes und von gewaltiger Kraft ist - wer hat ihm je getrotzt und blieb unversehrt?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Er, der unvermerkt Berge versetzt, indem er sie umstürzt in seinem Grimm;
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 der die Erde aufbeben macht von ihrer Stätte, daß ihre Säulen ins Wanken geraten,
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 der der Sonne verbietet, aufzustrahlen, und die Sterne unter Siegel legt;
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 der den Himmel ausspannt allein und einher schreitet auf den Höhen des Meers,
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 der den Bären schuf, den Orion und die Pleiaden und die Kammern des Südens;
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 der große Dinge thut, die unerforschlich, und Wunder, die nicht aufzuzählen sind.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Fürwahr, er zieht an mir vorüber, aber ich sehe ihn nicht; er schwebt dahin, aber ich gewahre ihn nicht.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Rafft er hinweg, wer will ihm wehren? Wer darf zu ihm sprechen: “Was thust du da?”
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Gott wehrt nicht seinem Zorn - krümmten sich doch Rahabs Helfer unter ihm! -
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 geschweige, daß ich ihm erwidern dürfte, ihm gegenüber meine Worte wählen könnte,
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 der ich, auch wenn ich Recht habe, keine Antwort bekomme, zu meinem Widerpart um Gnade flehen muß.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Wenn ich ihn riefe und er gäbe mir Antwort, so würde ich's doch nicht glauben, daß er mich anhören werde.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Vielmehr, im Sturmwind würde er mich anschnauben und meine Wunden ohne Ursach' mehren,
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 würde mich nimmer aufatmen lassen, sondern mich sättigen mit bitterem Weh.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Gilt's Kraft des Starken, so ist er da, aber gilt's den Rechtsweg - “wer darf mich vorfordern?”
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Wär' ich im Recht - mein Mund würde mich verdammen, wäre ich unschuldig - er würde mich zum Betrüger machen!
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Unschuldig bin ich - was kümmert mich mein Leben! ich verachte mein Dasein!
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Eins ist es, drum spreche ich's aus: er bringt den Frommen wie den Frevler um!
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Wenn die Geißel jählings tötet, so lacht er über die Verzweiflung Unschuldiger.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Die Erde ist in der Frevler Hand gegeben, die Augen ihrer Richter hält er zu: wenn er nicht - wer denn sonst?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 und meine Tage eilten schneller dahin, als ein Läufer, entflohen, ohne Glück geschaut zu haben,
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 fuhren dahin wie Binsenkähne, wie ein Adler, der auf Beute stößt.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Wenn ich denke: Ich will meinen Jammer vergessen, will meinen Unmut lassen und heiter blicken,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 so schaudre ich vor allen meinen Schmerzen: ich weiß, daß du mich nicht lossprechen wirst.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Ich, ich soll schuldig sein, wozu mich da noch vergeblich abmühen?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Wenn ich mich auch mit Schnee wüsche und meine Hände mit Lauge reinigte,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 so würdest du mich in den Pfuhl eintauchen, daß meine Kleider vor mir Abscheu hätten.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Denn er ist nicht ein Mensch wie ich, daß ich ihm Antwort geben, daß wir miteinander vor Gericht treten könnten.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Kein Schiedsmann ist zwischen uns, der auf uns beide seine Hand legen könnte.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Er nehme seinen Stock von mir hinweg und lasse seinen Schrecken mich nicht ängstigen,
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 so will ich reden, ohne ihn zu fürchten, denn so steht es mit meinem Innern nicht!
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
