Job 5
1 Rufe nur! Giebt's einen, der dir Antwort gäbe? und an wen unter den Heiligen wolltest du dich wenden?
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2 Denn den Thoren mordet sein Unmut, und den Albernen tötet sein Eifern.
Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3 Ich habe einen Thoren festgewurzelt gesehen, verwünschte aber plötzlich seine Stätte.
Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4 Seinen Kindern bleibt die Hilfe fern; sie müssen sich zertreten lassen im Thor, und keiner errettet sie.
Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5 Seine Ernte verzehrt der Hungrige - selbst aus den Dornen holt er sie heraus - und Durstige schnappen nach seinem Gut.
A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6 Denn Unheil wächst nicht aus dem Staub hervor, noch sprießt das Elend aus dem Boden:
Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7 Nein, der Mensch ist zum Elend geboren, so wie der Flamme Kinder aufwärts fliegen.
hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
8 Ich aber würde mich an den Allmächtigen wenden und meine Sache Gott vorlegen,
Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9 der große Dinge thut, die unerforschlich, und Wunder, die unzählbar sind:
A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10 Der der Erde Regen schenkt und Wasser auf die Fluren sendet,
A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11 der Niedrige hoch emporhebt, und Trauernde erfahren hohes Heil.
hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12 Er vereitelt die Pläne der Listigen, daß ihre Hände nichts Beständiges schaffen.
Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
13 Er fängt die Klugen in ihrer eignen List, und der Verschlagenen Anschlag überstürzt sich.
Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14 Am hellen Tage stoßen sie auf Finsternis und wie zur Nachtzeit tappen sie am Mittag.
nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15 So rettet er vom Schwert, aus ihrem Rachen, und aus der Gewalt des Starken den Armen.
Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16 So geht dem Schwachen Hoffnung auf, und die Bosheit schließt ihr Maul.
s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17 O, glücklich der Mann, den Gott zurechtweist! - so verschmähe nicht die Zucht des Allmächtigen!
Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18 Denn er verwundet, doch er verbindet auch; er zerschlägt, und seine Hände heilen.
mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19 Aus sechs Nöten errettet er dich, und in sieben trifft dich kein Unheil.
Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20 Bei Hungersnot errettet er dich vom Tode und im Kriege von den Streichen des Schwerts.
Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21 Vor der Zunge Geißel bist du geborgen, hast nichts zu fürchten, wenn Verheerung naht.
a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22 Der Verheerung und der Teuerung kannst du lachen, die wilden Tiere brauchst du nicht zu fürchten.
pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23 Denn mit des Feldes Steinen bist du im Bunde, und die wilden Tiere sind mit dir befreundet.
mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24 Und so wirst du erfahren, daß wohlbehalten dein Zelt: du musterst deine Behausung und vermissest nichts.
Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25 Du wirst erfahren, daß deine Nachkommen zahlreich sind, und deine Sprossen wie das Gras der Flur.
tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26 In Vollreife gehst du zum Grabe ein, gleichwie die Garbe hinaufgebracht wird zu ihrer Zeit.
Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
27 Siehe, das ist's, was wir erforscht, so ist's! Vernimm es und beherzige es wohl!
Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
