Job 33
1 Nun aber höre, Hiob, meine Rede und allen meinen Worten leih' dein Ohr.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Siehe doch, ich thue meinen Mund auf, und meine Zunge redet unter meinem Gaumen.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Geradem Sinn entstammen meine Worte, und was meine Lippen wissen, sprechen sie lauter aus.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Der Geist Gottes hat mich geschaffen, und des Allmächtigen Odem belebt mich.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Wenn du kannst, so widerlege mich; rüste dich gegen mich, stelle dich zum Kampf.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Siehe, ich stehe zu Gott, wie du; aus gleichem Thon wie du bin ich geschnitten.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Nein, Furcht vor mir braucht dich nicht zu erschrecken, und meine Hand soll dich nicht niederdrücken.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Allein, vor meinen Ohren sagtest du - ich vernahm den Laut deiner Worte:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 “Rein bin ich, ohne Missethat, bin lauter und frei von Schuld.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Fürwahr, Feindseligkeiten erfindet er gegen mich, erachtet mich für seinen Feind,
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 legt meine Füße in den Block, beobachtet alle meine Wege.”
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Sieh, darin hast du Unrecht, erwidere ich dir; denn Gott ist größer als ein Mensch.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Warum hast du gegen ihn gehadert, daß er auf alle deine Worte keine Antwort erteile?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Denn freilich spricht Gott einmal, auch zweimal - aber man beachtet es nicht.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Im Traum, im Nachtgesicht, wenn tiefer Schlaf auf die Menschen fällt, im Schlummer auf dem Lager,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 dann öffnet er der Menschen Ohr und drückt ihrer Verwarnung das Siegel auf,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 von seinem Thun den Menschen abzubringen und den Mann vor Hoffart zu schirmen.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Er bewahrt seine Seele vor der Grube und sein Leben, daß es nicht durch Geschosse dahinfährt.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Auch wird er gezüchtigt durch Schmerz auf seinem Lager; ununterbrochen wütet der Kampf in seinem Gebein.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Dann läßt ihm sein Lebenstrieb das Brot zum Ekel werden, und seine Seele die Lieblingsspeise.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Sein Fleisch schwindet dahin, daß es kein Ansehen mehr hat, unscheinbar wird sein dürres Gebein,
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 so daß seine Seele dem Grabe nahe ist, und sein Leben den Todesengeln.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Wenn dann ein Fürsprech-Engel für ihn da ist, einer von den Tausend, dem Menschen seine Pflicht zu verkündigen,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 und er sich seiner erbarmt und spricht: “Erlöse ihn und laß ihn nicht in die Grube hinabfahren; ich habe das Lösegeld erhalten” -
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 dann strotzt sein Leib von Jugendfrische, er kehrt zurück zu den Tagen seiner Jugendkraft.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Er fleht zu Gott, und der erweist ihm Gnade, läßt ihm sein Antlitz unter Jauchzen schauen und vergilt so dem Menschen sein richtiges Verhalten.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Er singt vor den Leuten und spricht: “Ich hatte gesündigt und das Recht verkehrt, doch wurde es mir nicht vergolten.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Er hat meine Seele erlöst und sie nicht zur Grube hinfahren lassen, und mein Leben erfreut sich am Licht.”
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Sieh, dies alles thut Gott mit dem Menschen zweimal, dreimal,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 seine Seele der Grube zu entreißen, daß er vom Lichte des Lebens umleuchtet werde.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Merke auf, Hiob, höre mir zu; schweige und laß mich reden!
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Hast du Worte, so widerlege mich; sprich nur, denn gern gäbe ich dir Recht!
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Wo nicht, so höre du mir zu; schweige, damit ich dich Weisheit lehre.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
