Job 31
1 Strenge Vorschrift gab ich meinen Augen, und wie hätte ich auf eine Jungfrau lüstern blicken sollen!
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Was wäre da die Zuteilung von Gotte droben und das Verhängnis des Allmächtigen in Himmelshöhen?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Ist es nicht Verderben für den Frevler und Unglück für die Übelthäter?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Sieht er nicht meine Wege und zählt alle meine Schritte?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Wenn ich mit Lüge umging, und mein Fuß dem Truge nachjagte, -
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 es wäge mich Gott mit rechter Wage, daß er meine Unschuld erkenne! -
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 wenn mein Schritt vom rechten Weg abwich, wenn mein Herz meinen Augen nachging, und an meinen Händen ein Makel klebte,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 so will ich säen und ein andrer möge essen, und meine Schößlinge mögen ausgerissen werden.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Wenn sich mein Herz wegen eines Weibes bethören ließ, und ich an der Thüre meines Nächsten lauerte,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 so möge mein Weib einem anderen mahlen, und andere mögen sich über sie strecken.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Denn eine Schandthat wäre das, ein Vergehen, vom Richter zu strafen,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 ja, ein Feuer, das bis zum Abgrund fräße und alle meine Habe entwurzeln müßte.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Wenn ich das Recht meines Knechtes verachtete und das meiner Magd, wenn wir im Streite waren -
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 was wollte ich auch thun, wenn Gott sich erhöbe, und wenn er untersuchte, was ihm erwidern?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Hat nicht, der mich erschuf, im Mutterleib auch ihn geschaffen, und hat nicht Einer uns im Mutterschoß bereitet? -
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Wenn ich Geringen einen Wunsch versagte und die Augen der Witwe verschmachten ließ,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 wenn ich meinen Bissen allein verzehrte, und die Waise nicht ihr Teil davon genoß -
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 nein, seit meiner Jugend wuchs sie mir auf wie einem Vater, von Mutterleib an leitete ich sie -
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 wenn ich einen Verkommenden sah ohne Gewand und ohne Decke einen Armen,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 wenn meine Hüften mich nicht gesegnet haben, und er sich nicht erwärmte von meiner Lämmer Schur. -
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Wenn ich gegen eine Waise meine Faust geschwungen, weil ich im Thore Beistand für mich sah,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 so möge meine Achsel aus ihrer Schulter fallen, und mein Arm mir aus seiner Röhre gebrochen werden.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Denn furchtbar war mir das von Gott verhängte Verderben, und ohnmächtig bin ich vor seiner Majestät.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Wenn ich Gold zu meinem Hort gemacht und Feingold meinen Trost genannt habe,
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 wenn ich mich freute, daß mein Schatz so groß, und daß meine Hand so viel erworben -
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Wenn ich das Sonnenlicht betrachtete, wie es strahlte, und den Mond, wie er so prächtig dahinwallte,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 und mein Herz sich insgeheim bethören ließ, und meine Hand sich zum Kuß an meinen Mund legte -
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 auch das wäre ein Vergehen, vom Richter zu strafen, weil ich Gotte droben geheuchelt hätte -
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Wenn ich mich freute über das Unglück meines Feindes und frolockte, wenn ihn Unheil traf, -
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 aber nie habe ich meinem Munde gestattet, zu sündigen, indem ich ihm fluchend den Tod anwünschte -
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Wenn meine Hausgenossen nicht sagen mußten: “Wann wäre jemand von seinem Fleische nicht satt geworden!”
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Der Fremdling durfte nicht im Freien übernachten, meine Thüren öffnete ich dem Wanderer -
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Wenn ich, wie Menschen thun, meine Sünden verheimlichte, indem ich meine Schuld in meinem Busen verbarg,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 weil ich mich scheute vor der großen Menge, und die Verachtung der Geschlechter mich schreckte, so daß ich mich still verhielt, nicht aus der Thüre ging -
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 O wäre doch, der mich anhören wollte! Hier meine Unterschrift - der Allmächtige antworte mir! Und hätte ich doch die KLageschrift, die mein Gegner schrieb!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Fürwahr, ich wollte sie auf meine Schulter heben, als Diadem mir um die Schläfe winden;
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 ich wollte ihm jeden meiner Schritte künden und wie ein Fürst ihm entgegen treten! Hier enden die Reden Hiobs.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Wenn über mich mein Acker schrie, und insgesamt seine Furchen weinten;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 wenn ich seinen Ertrag ohne Entgelt verzehrte und seinem Besitzer das Leben ausblies -
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 so sollen statt Weizen Dornen aufgehen und statt der Gerste Unkraut.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
